Gáz fiatalként egyedül elmenni kirándulni, moziba, enni-inni stb.? Ti szoktatok?
A járvány miatt haza kellett költöznöm a szüleimhez még az első hullám kezdetekor, azóta pedig igazából szinte csak itthon vagyok, egyedül. Már a könyökömön jönnek ki a sorozatok, olvasás, kirakó, nyelvtanulás, a különféle hobbik stb., elegem van már ebből az egészből és halálra unom magam, szerintem lassan már kezdek depressziós lenni. Szóval nagyon szeretnék végre kimozdulni, emberek között lenni, beszélgetni, programokat szervezni stb., de nincsen hozzá társaságom, senki. Eddig nem nagyon jártam el sehová max. kimentem sétálni vagy biciklizni egy kört és ennyi, mert sokáig nem is nagyon volt hova (ráadásul én vidéken élek, itt járványtól függetlenül nincsen semmi, két órára van a város vonattal) menni és egyedül nem is volt hozzá kedvem, hangulatom. Kedvem, hangulatom őszintén szólva most sincs, de rá kellett jönnöm, hogy ha azt aztán várhatom, hogy majd lesz valaki, akivel tudok találkozni és mehetünk együtt. Nem lesz. Szóval, ha szeretnék bármit is csinálni, akkor azt maximum egyedül tudom. Na most ez mint mondtam önmagában sem túl vonzó gondolat, mert akkor gyakorlatilag ugyanúgy egyedül vagyok csak máshol és pl. nem otthon nézem a filmet hanem a moziba, nem otthon kávézok hanem egy kávézóban és így tovább. Mindig úgy éreztem, hogy nincs is igazán értelme. Másrészt pedig mindig kellemetlenül éreztem magam korábban is, ha egyedül mentem ilyen formán szórakozni vagy kikapcsolódni. Az emberek többsége társasággal jár ilyen helyekre, programokra és beszélgetnek, hülyéskednek, szórakoznak stb., pláne az én korosztályom. Én pedig ilyenkor mindig nagyon bénának és szánalmasnak éreztem magam, hogy egyedül vagyok, nincsen velem senki és ez milyen szomorú, szánalmas, szégyellnivaló. Tudom, hogy senki nem foglalkozik a másikkal és azt nem tudom mások mit gondolnak ilyenkor vagy gondolnak-e bármit is, de bennem mindig ilyen rossz érzések voltak. Tehát most is úgy vagyok vele, hogy mennék is és közben mégsem.
22/L
Bennem is ilyen erzesek voltak amikor egyedul akartam elmenni valahova. En eleve azt szegyellem, hogy nincsenek barataim, ha meg egyedul megyek valami programra akkor ez masok elott meg ki is derul.
Egyebkent 1x elmentem egyedul moziba, mert olyan filmet adtak amit nagyon megakartam nezni es akkor se volt kivel. Az elejen eleg ciki volt amikor mindenki beult tarsasaggal a terembe en pedig ott gubbasztottam egyedul. Aztan ahogy elindult a film es sotet lett elmult ez a szorongasom es tudtam elvezni a filmet. Talan meg mondjuk a mozi pont az a dolog amit egyedul is lehet elvezni, vannak akik direkt mennek egyedul, hogy a tarsasag ne vonja el a filmrol a figyelmuket. Beszolas, bamulas vagy hatam mogott sugdolozas viszont nem ert, de azt nem tudom megmondani, h masok mit gondolhattak rolam. Nyilvan konnyebb lett volna abban a tudatban ott ulnom, hogy amugy nekem vannak haverjaim, csak most egyedul jottem, mint ugy, h tudtam az okat a maganyomnak.
Szoval en azt mondom, hogy egyedul is lehet bizonyos dolgokat csinalni, de valljuk be az a maganyt ami epp neked van nem fogja oldani.
"gyakorlatilag ugyanúgy egyedül vagyok csak máshol"
Ez igaz, viszont akkor is kimozdulsz és sokkal több inger, élmény érhet, mintha csak otthon vagy és nem csinálsz semmit.
Én legalábbis soha nem bánom meg, ha elmegyek valamerre mert még mindig jobb vissza gondolni rá, mint céltalanul ülni otthon. Régen én is azon agyaltam, hogy egyedül nem az igazi, mit gondolnak mások. De mások pont leszarják, te kivel-mivel vagyok ott. Cserébe ért egy csomó élmény és azóta simán eljárok társaságtól függetlenül egyedül is bármerre.
"Mindig úgy éreztem, hogy nincs is igazán értelme"
Kérdés az, hogy kell-e értelme legyen? Muszáj-e mindenben az értelmet keresni? Ha úgy érzed menni akarsz valahova, akkor menni kell, élvezni a dolgokat és nem azt keresni, van-e értelme.
Utólag így 30+ évesen azt bánom, hogy ezekre nem jöttem rá hamarabb. Mert csomó lehetőséget kihagytam csak azért, mert nem jött velem senki, hát most már nincs ilyen gondom.
Szerintem gáz, amikor fiatal voltam, és nem volt társaságom, nem nagyon mentem sehova, csak pl. biciklizni, motorozni. Ezeket jó egyedül is. Így utólag azt mondom, ez nem volt jó döntés.
47F
"de azt nem tudom megmondani, h masok mit gondolhattak rolam"
Kérdés, hogy van-e bármi értelme ezen pörögni? Hiszen ennyi erővel az utcára ne menjen e az ember, mert mit gondolnak a szembe jövők. Hát kit érdekel... :D
Nyilván tény, vannak azok az összejövetelek, helyzetek ahol rossz érzés egyedül lenni. De a legtöbb dolog simán végezhető/élvezhető egyedül is.
Amúgy magamat nézve, csomó helyen voltam egyedül.
Alapból szeretek kirándulni, túrázni. Teljesítménytúrákat kifejezetten szeretem egyedül a saját tempómban csinálni. Mára van társaságom ezekhez is, de én továbbra is elmegyek egyedül, sőt igénylem is.
Vannak akiknek ez fura. Még más túrázók is voltak akik furcsállták, hogy "magányos farkasként" megyek. Holott egyáltalán nem vagyok magányos.
Rengeteg helyen jártam, szinte minden hétvégén elmegyek 20-30-50 km-s távokra. De akár hétköznap is kimegyek a közelben 5-10 km-t sétálni.
De simán kijárok egyedül autóversenyekre. Hungaroring, Slovakiaring volt eddig. Túraautó, Kamion verseny, egyebek. Persze, ez is jó családdal, barátokkal, de egyedül sem érzem azt, hogy kár lett volna kimenni.
Igaz nekem ehhez kellett az, hogy eljöjjek vidékről Pestre. Magát a várost nem különösebben szeretem, viszont azt élvezem, hogy innen minden elérhető, főleg mióta autóm is van. Sokkal több a program és az ember is, így fel se tűnik ha valaki egyedül van.
Illetve bennem is volt ilyen "szánalmas vagyok" érzés. Viszont ezt úgymond el kell fogadni.
Szánalmas vagyok? Igen, nem, talán, kit érdekel? Ha nem megyek sehova akkor is az maradok, maximum senki nem fogja tudni. Meg azt se, hogy létezem.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!