Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Gáz fiatalként egyedül elmenni...

Gáz fiatalként egyedül elmenni kirándulni, moziba, enni-inni stb.? Ti szoktatok?

Figyelt kérdés

A járvány miatt haza kellett költöznöm a szüleimhez még az első hullám kezdetekor, azóta pedig igazából szinte csak itthon vagyok, egyedül. Már a könyökömön jönnek ki a sorozatok, olvasás, kirakó, nyelvtanulás, a különféle hobbik stb., elegem van már ebből az egészből és halálra unom magam, szerintem lassan már kezdek depressziós lenni. Szóval nagyon szeretnék végre kimozdulni, emberek között lenni, beszélgetni, programokat szervezni stb., de nincsen hozzá társaságom, senki. Eddig nem nagyon jártam el sehová max. kimentem sétálni vagy biciklizni egy kört és ennyi, mert sokáig nem is nagyon volt hova (ráadásul én vidéken élek, itt járványtól függetlenül nincsen semmi, két órára van a város vonattal) menni és egyedül nem is volt hozzá kedvem, hangulatom. Kedvem, hangulatom őszintén szólva most sincs, de rá kellett jönnöm, hogy ha azt aztán várhatom, hogy majd lesz valaki, akivel tudok találkozni és mehetünk együtt. Nem lesz. Szóval, ha szeretnék bármit is csinálni, akkor azt maximum egyedül tudom. Na most ez mint mondtam önmagában sem túl vonzó gondolat, mert akkor gyakorlatilag ugyanúgy egyedül vagyok csak máshol és pl. nem otthon nézem a filmet hanem a moziba, nem otthon kávézok hanem egy kávézóban és így tovább. Mindig úgy éreztem, hogy nincs is igazán értelme. Másrészt pedig mindig kellemetlenül éreztem magam korábban is, ha egyedül mentem ilyen formán szórakozni vagy kikapcsolódni. Az emberek többsége társasággal jár ilyen helyekre, programokra és beszélgetnek, hülyéskednek, szórakoznak stb., pláne az én korosztályom. Én pedig ilyenkor mindig nagyon bénának és szánalmasnak éreztem magam, hogy egyedül vagyok, nincsen velem senki és ez milyen szomorú, szánalmas, szégyellnivaló. Tudom, hogy senki nem foglalkozik a másikkal és azt nem tudom mások mit gondolnak ilyenkor vagy gondolnak-e bármit is, de bennem mindig ilyen rossz érzések voltak. Tehát most is úgy vagyok vele, hogy mennék is és közben mégsem.

22/L


2021. jún. 21. 22:07
1 2 3
 1/24 anonim ***** válasza:
94%
Most ha azt mondjuk, hogy gáz akkor soha többet nem mozdulsz ki a házból mert mit gondolnak mások? :D
2021. jún. 21. 22:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/24 A kérdező kommentje:
Csak kíváncsi vagyok mások véleményére és valahol abban reménykedek, hogy hátha lesz köztük néhány pozitív is.
2021. jún. 21. 22:22
 3/24 anonim ***** válasza:
52%

Bennem is ilyen erzesek voltak amikor egyedul akartam elmenni valahova. En eleve azt szegyellem, hogy nincsenek barataim, ha meg egyedul megyek valami programra akkor ez masok elott meg ki is derul.


Egyebkent 1x elmentem egyedul moziba, mert olyan filmet adtak amit nagyon megakartam nezni es akkor se volt kivel. Az elejen eleg ciki volt amikor mindenki beult tarsasaggal a terembe en pedig ott gubbasztottam egyedul. Aztan ahogy elindult a film es sotet lett elmult ez a szorongasom es tudtam elvezni a filmet. Talan meg mondjuk a mozi pont az a dolog amit egyedul is lehet elvezni, vannak akik direkt mennek egyedul, hogy a tarsasag ne vonja el a filmrol a figyelmuket. Beszolas, bamulas vagy hatam mogott sugdolozas viszont nem ert, de azt nem tudom megmondani, h masok mit gondolhattak rolam. Nyilvan konnyebb lett volna abban a tudatban ott ulnom, hogy amugy nekem vannak haverjaim, csak most egyedul jottem, mint ugy, h tudtam az okat a maganyomnak.


Szoval en azt mondom, hogy egyedul is lehet bizonyos dolgokat csinalni, de valljuk be az a maganyt ami epp neked van nem fogja oldani.

2021. jún. 21. 22:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/24 anonim ***** válasza:
53%

"gyakorlatilag ugyanúgy egyedül vagyok csak máshol"


Ez igaz, viszont akkor is kimozdulsz és sokkal több inger, élmény érhet, mintha csak otthon vagy és nem csinálsz semmit.


Én legalábbis soha nem bánom meg, ha elmegyek valamerre mert még mindig jobb vissza gondolni rá, mint céltalanul ülni otthon. Régen én is azon agyaltam, hogy egyedül nem az igazi, mit gondolnak mások. De mások pont leszarják, te kivel-mivel vagyok ott. Cserébe ért egy csomó élmény és azóta simán eljárok társaságtól függetlenül egyedül is bármerre.


"Mindig úgy éreztem, hogy nincs is igazán értelme"


Kérdés az, hogy kell-e értelme legyen? Muszáj-e mindenben az értelmet keresni? Ha úgy érzed menni akarsz valahova, akkor menni kell, élvezni a dolgokat és nem azt keresni, van-e értelme.


Utólag így 30+ évesen azt bánom, hogy ezekre nem jöttem rá hamarabb. Mert csomó lehetőséget kihagytam csak azért, mert nem jött velem senki, hát most már nincs ilyen gondom.

2021. jún. 21. 22:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/24 anonim ***** válasza:
53%

Szerintem gáz, amikor fiatal voltam, és nem volt társaságom, nem nagyon mentem sehova, csak pl. biciklizni, motorozni. Ezeket jó egyedül is. Így utólag azt mondom, ez nem volt jó döntés.

47F

2021. jún. 21. 22:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/24 anonim ***** válasza:

"de azt nem tudom megmondani, h masok mit gondolhattak rolam"


Kérdés, hogy van-e bármi értelme ezen pörögni? Hiszen ennyi erővel az utcára ne menjen e az ember, mert mit gondolnak a szembe jövők. Hát kit érdekel... :D


Nyilván tény, vannak azok az összejövetelek, helyzetek ahol rossz érzés egyedül lenni. De a legtöbb dolog simán végezhető/élvezhető egyedül is.

2021. jún. 21. 22:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/24 A kérdező kommentje:
Nem is feltétlenül az zavar, hogy mit gondolnak mások. Mármint tudom, hogy így tettem fel a kérdést, hogy gáz-e stb., stb., de attól úgy konkrétan nem félek, hogy például megjegyzéseket tennének rám, beszólnának vagy ilyesmi. Azt tapasztaltam, hogy ilyen helyeken senki nem foglalkozik a másikkal. Viszont valahol pont ez az, hogy senki sem foglalkozik a körülötte lévőkkel és mindig olyan nyomasztó érzés, hogy mondjuk ott ülök, nézek ki a fejemből némán és csak kávézok, most mondtam valamit. Így abszolút nincsen meg a hangulata, csak egy funkcionális tevékenység, aminek a célja, hogy megigyak egy kávét. Megittam, mehetek és akkor ennyi volt. Egyáltalán nem tudom élvezni, inkább csak rosszul érzem magam miatta. Valahol én is szégyellem, hogy magányos vagyok és nincsen senkim, rossz érzéssel tölt el mikor látom, hogy mások jól érzik magukat, beszélgetnek stb. Régebben én is tudtam azt élvezni, hogy mondjuk egy kávézás alkalmával picit egyedül lehettem, gondolkozhattam magamban, végigpörgethettem a híreket, kikapcsolódhattam stb., de akkor egész nap emberek között voltam, találkoztam mindenkivel, beszélgettem stb. és pont az a kis egyedüllét hiányzott. Most viszont pont fordítva van.
2021. jún. 21. 22:57
 8/24 anonim ***** válasza:

Amúgy magamat nézve, csomó helyen voltam egyedül.


Alapból szeretek kirándulni, túrázni. Teljesítménytúrákat kifejezetten szeretem egyedül a saját tempómban csinálni. Mára van társaságom ezekhez is, de én továbbra is elmegyek egyedül, sőt igénylem is.


Vannak akiknek ez fura. Még más túrázók is voltak akik furcsállták, hogy "magányos farkasként" megyek. Holott egyáltalán nem vagyok magányos.


Rengeteg helyen jártam, szinte minden hétvégén elmegyek 20-30-50 km-s távokra. De akár hétköznap is kimegyek a közelben 5-10 km-t sétálni.


De simán kijárok egyedül autóversenyekre. Hungaroring, Slovakiaring volt eddig. Túraautó, Kamion verseny, egyebek. Persze, ez is jó családdal, barátokkal, de egyedül sem érzem azt, hogy kár lett volna kimenni.


Igaz nekem ehhez kellett az, hogy eljöjjek vidékről Pestre. Magát a várost nem különösebben szeretem, viszont azt élvezem, hogy innen minden elérhető, főleg mióta autóm is van. Sokkal több a program és az ember is, így fel se tűnik ha valaki egyedül van.


Illetve bennem is volt ilyen "szánalmas vagyok" érzés. Viszont ezt úgymond el kell fogadni.


Szánalmas vagyok? Igen, nem, talán, kit érdekel? Ha nem megyek sehova akkor is az maradok, maximum senki nem fogja tudni. Meg azt se, hogy létezem.

2021. jún. 21. 23:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/24 A kérdező kommentje:
Hát amúgy igen, ez is egy külön pont a sztoriban, hogy vidéken élek és nekem nincsen autóm. Ha menni szeretnék valahova, akkor az úgy kezdődik, hogy meg kell kérnem a szüleimet vigyenek el az adott helyre vagy legalább az állomásra és akkor még buszozni, vonatozni kell. Mikor bent laktam az egyetem városában akkor mobilisebb voltam, mert könnyebben és gyorsabban el tudtam jutni A-ból B-be. Itthonról viszont minden egy külön tortúrának tűnik, hogy most mikor indul a busz, elérem-e, ráér-e anyukám, hol kell átszállni, meg fogok fulladni a hőségben a vonaton, de ha késik akkor mi lesz, ha nem érem el várnom kell az állomáson, de legkésőbb a 6-ossal el kellene jönni, hogy még ki tudjanak jönni értem stb. Szóval macerás ez is.
2021. jún. 21. 23:12
 10/24 anonim ***** válasza:
100%
Nem az a kérdés, hogy gáz-e vagy sem (egyébként szvsz egyáltalán nem az), hanem az, hogy hogyan fogod érezni magad egy ilyen helyen egyedül. Lehet hogy mondjuk elmész valahova ahol mindenki társaságban van, csak te vagy egyedül, és ez borzasztóan fog zavarni, annyira, hogy az élmény hatására megy. Egyébként hasonló "problémával" küzdök, nekem hiába van 1-2 barátom, messze élnek, vagy sosem érnek rá, közös programot lehetetlen velük összehozni. Anno hobbiból eljártam fotózni, de beleestem a "22-es csapdájába", egyedül nem akartam elmenni sehová, baráti társaságomból meg nem akart velem jönni senki. Mai napig ez van amúgy, a hétvégéket itthon töltöm, szerencsére olyan hobbim van amit itthonról tudok csinálni, szóval lekötöm magam, de itt se szól hozzám senki. :D
2021. jún. 22. 00:00
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

További kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!