Miért tartok még mindig itt az életben és miért érzem azt, hogy senkinek sem vagyok fontos?

26 éves srác vagyok. Van munkahelyem, sajt autóm, irodába dolgozom de sajnos eléggé magányos vagyok és voltam is mindig.Egész életembe nem tudtam úgy egy embert megnevezni aki igaz barátom lett volna. Volt egy, de ő is kifogásokat talált és stb. Eddig összesen 2 barátnőm volt. Az egyik 3-4hónapig tartott a második már 2,5 évig. Próbálkoztam nyitni és most is de egyszerűen nem sikerül semmi az életembe az emberek terén, legyen az barátnő vagy barátkozás. Pl felkerestem egy régi gyerekkori barátot( lány) rá is írtam de nem is válaszolt. És még sorolhatnám. Ezek nekem annyira rosszul esnek, hogy már elgondolkozom, hogy a kinézetemmel van a probléma és a kisugárzásommal. Tény, hogy az idősebbekkel jobban kijövök és szeretek komolyabb témákról beszélni de szerintem ez nem mentség. Engem senki nem keres csak mindig én. Sikertelenül. Lányoknak is olyanoknak tetszettem akitől hányingerem van vagy olyan dícsért aki felnőtt nő és jóval idősebb nálam. Már nem tudom mit kéne tennem. Adok a külsőmre is , nem vagyok ápolatlan sem. Tudom, így látatlanba elég nehéz ezt megválaszolni de már kínomba írtam ki ezt mert minden honnan csak a negatv visszacsatolás jön és ez gyűlik bennem.