Normális úgy érezni, hogy nem vagyok fontos senkinek?

Úgy érzem, senki nem figyel rám, még a szüleim sem. Most ezalatt olyanra gondolok, hogy pl. nem kérdezik meg, hogy milyen napom volt. 22 vagyok, egyetemista, és még velük lakok. Én megkérdezem őket, de nem is várom el amúgy, hogy ezt feltegyék minden nap, csak például amikor tudják, hogy zh-t írtunk, az jól esne, ha legalább azt megkérdeznék, hogy hogy sikerült. De lehet, hogy ez már nagy elvárás, gimiben sem nagyon kérdezték, hogy mi volt.

Eleve introvertált vagyok, elég sokáig tart, míg megnyílok az emberek előtt. Elismerem, hogy lehetnék nyitottabb is és, hogy vannak hibáim, de szerintem nem vagyok egy olyan ember, akit nem lehet szeretni, mert alapvetően életvidám vagyok, nem adok hangot a bennem feltörő melankolikus gondolatoknak. Viszont ha én nem kezdeményezek beszélgetést, akkor senki sem, szóval kb. nem érdeklek senkit. Én meg mindig, ha lehet, rákérdezek konkrét dolgokra, amiről legutóbb beszéltünk és érinti őket....

Lehet, hogy figyelemhiányos vagyok? Időnként előfordul, hogy amikor pl. anyához beszélek és nem figyel és megkérem, hogy picit figyeljen, akkor olyanokat mond, hogy olyan vagyok mint egy 5 éves, hogy állandóan rá kell figyelni. Pedig nagyon ritkán szoktam a figyelmüket kérni és akkor általában valami fontos dolgot akarok nekik mondani.

Sosem volt sok barátom, most ért véget egy barátság, amiben simán elhidegültünk egymástól, szóval most úgy igazán egy ember sincs az életemben, akiről úgy gondolom, hogy például hiányoznék neki, ha meghalnék vagy akár például a temetésemre eljönne vagy 10 ember, akik kb. mind rokonok és csak illemből lennének ott. Nem akarok így érezni, szeretnék valami nyomot hagyni az emberekben/a világon, hogy egy kicsit emlékezzenek rám. Hogy tudnék változtatni, min változtassak?