Miért nem vagyok senkinek sem fontos? 16f nagyon magányos vagyok.

Lehet elég sablon kérdés, de senkinek sem vagyok fontos.

Családom nincsen, apám halott, anyámra tudok számítani, annak a családját egyáltalán nem ismerem.

"Barátaim" csak a suliban vannak. Volt már példa arra, hogy nagyon beteg voltam hetekig, és semmi érdeklődést nem mutattak irántam.(nem egy nátha, konkrétan az intenzíven voltam hetekig, és annyi nem volt bennük, hogy rám írjanak messengeren, ez alatt az idovallum alatt az osztálycsoportból is kidobtak, és rajtam nevettek.)

Most kicsit szomorú voltam, mert senkivel nem tölthettem el az ünnepeket, így írtam egy "barátomra".

Ő erre azt írta vissza, hogy gtaban eltölthetem xd. Ennyit ér a problémám? Bezzeg mikor vagdosta magát mert instan nem írt vissza neki egy lány én voltam az első, ki segítségére sietett. Van rajta kívül 1-2 "barátom", velük mondjuk a távoktatás óta nem beszéltem, ők nekik se vagyok fontos.

Osztályból nem tudok ismerkedni. Bármit irok/kérdezek az osztálycsoportban semmi választ nem kapok, bezzeg mással elbeszélgetnek. Normális tanrendben se vettek észre. (Köszönöm semmi válasz példáúl, nevettek rajtam mikor beteg voltam)

Már egy éve ott tartok, hogy az öngyilkosságon gondolkodók emiatt, mert senkim sincs.

Próbáltam én már... Csak elutasítást kaptam. Facebook csoportokban is próbáltam ismerkedni (barátkozós csoportok), azon kívül, hogy rá írtam valakire és letiltott mást nem kaptam.

Személyesen meg értelmetlennek találom már. Ha oda megyek egy ismeretlen emberhez, hogy ismerkedek vagy valami, nagyon erőteljes bizonytalanság fog el, hatalmas szégyenérzettel, és nem tudok nagyon megszólalni.

Iskola mellett nincs időm elmenni máshova csak hétvégén, de nagyon rossz mindig egyedül menni. Mindig egyedül vagyok, és ha bármi történik velem kutyát se fogja érdekelni. Van értelme az ilyen életnek? Csúnya vagyok tudom, legfeljebb kés alá fekszek.