Miért tartok még mindig itt az életben és miért érzem azt, hogy senkinek sem vagyok fontos?

Próbálj egy kis önbizalmat szedni magadra :) hidd el csodákra képes.

A senkinek nem vagyok fontos és a miért tartok meg mindig itt mondatrészek is azt sugallják, hogy ezzel lesz a probléma.

Szerintem ahogy ebből a kérdésből látom, nincs baj az életeddel. Ami szuper.

Ellenben problémád van a szociális kapcsolatok kialakításával, amihez valószínűleg rosszul állsz hozzá. Ne a múltba ragadj le, hogy mi nem sikerült eddig, ne a múltadból próbálj barátokat halászni.

Szerezz egy hobbit, kezdj el hasonló érdeklődésű emberek közzé járni, főzni, edzeni, állatokkal foglalkozni, túrázni, fotózni. Konkretan bármit ami érdekel, nem csak azért, hogy barátokat szerezz, hanem hogy megszeresd magadat.

A többi meg majd alakul. Végül is ki szeretne ha magadat sem szereted? Itt lesz a kulcsa a dolgoknak.

Lehet, hogy a csapból is ez folyik, de ha úgy nem megy ahogy eddig csináltad akkor gyanúsnak kellene lennie, hogy változtatni kell.

Mikor próbálták kilépni a komfortzónádból utoljára? És mivel?

Mikor próbálták ki utoljára valami teljesen új dolgot?

Mikor volt olyan utoljára, hogy új közösségébe kerültél és te nyitottál elősször a többiek felé?

Mikor volt olyan, hogy valaki aki szimpatikus volt, elhivtad pl. Sörözni, hátha haverok lesztek?

Mikor volt olyan, hogy pl. A kollégáid megbeszélték, hogy elmennek valahova és te megkérdezted, hogy csatlakozhatsz-e?

Mikor probaltal utoljára a másik hobbija felől érdeklődni akar munkahelyen úgy, hogy te mondjuk nem is szereted de érdeklődést mutattál, hátha lesz belőle valami pl. Barátság?

Mikor volt olyan, hogy. Kollégáid panaszkodtak mert mondjuk nem volt ki elhozza a szekrényt az áruházból és te felajánlottad, hogy a kocsidba befér?

Introvertáltként tudom, hogy ez nehéz, sőt egyenesen szar érzés, nekem az segített, hogy néztem máshogy hogy csináljak és próbáltam utánozni, nem ment nyilván, de az akarat ott volt, aztán most, évek elteltével ezerszer jobb a helyzet.

Szia:)

Én is így voltam sokáig, jártam pszichológushoz, kineziólógushoz és hidd el az önelfogadás a kulcs és nem szabad görcsösen akarni, mert azt sugárzod kifelé és nagyon bénának hat, inkább taszítja az embereket, vagy kihasználják. Keress hobbit, sportolj (én futni kezdtem) rendszeresen, ez még nem jelenti, hogy hipp-hopp változni fog a helyzet, de a helyére kerül az önértékelésed, elfoglalod magad és észre sem veszed, szép lassan kialakul minden . 10 évig voltam egyedül, próbálkoztam, de mindig kudarc lett a vége, viszont nem hittem el, hogy ennyi és nem általánosítottam, hogy minden ellenkező nemű idióta, mert addig csak rossz tapasztalatom volt és, ami fontos, ne ítélkezz külső alapján, adj esélyt akkor is ha első blikkre nem álmaid partnerét látod, lehet sokkal jobbat kapsz tőle, mint egy külsőre tökéletesnek tűnőtől és...tinderezz akár:) bár ez is nehézkes most, de próbálkozz, legalább írogatsz, az is meglehetősen szórakoztató tud lenni, legyen titokzatos, de érdekfeszítő profilod, én pl. csak hangulatképeket tettem fel, amire vágytam (hangulatvilágított terasz, nyári este, pohár bor, sajttál, összefondódott lábak az ágyban😊), meglepően sokan haraptak rá. A férjemmel tinderen ismerkedtünk meg, sok szerencsétlen próbálkozás után, olyat is jobbra húztam, aki ránézésre nem feltétlen volt az esetem, de a szemében volt valami, inkább az intellektusra mentem, az összhangra és elengedtem, hogy görcsösen komoly kapcsolatot keressek, gondoltam lesz, ami lesz, legalább addig is "szórakozom" és ezután szinte azonnal jött ő, teljesen más, mint amit elképzeltem, de mégis tökéletes. Elsőre nézegettem jobbról, balról, nem igazán tetszett, de 15 perc után sírtam a nevetéstől:) annyira szórakoztató volt és soha nem voltam ennyire boldog, jobban szeret, mint valaha bárki, rengeteget nevetünk, mindenkinek ilyet kívánok:)

Hálát adok az égnek, hogy két randi után nem mondtam nemet, életem legjobb döntése volt! Hidd el a tökéletlen külső ellenére, még lehet tökéletes:) és ráadásul, azóta a barátok is megszaporodtak, visszatértek az életembe, de kellett hozzá, hogy ne görcsöljek rá, nem baj ha nem kíváncsi rám, akkor nem erőltetem, nem feltétlen velem van a baj olyankor, nem baj ha nem sikerül, de azért kezdeményezem a kapcsolattartást és nyitott vagyok. Ne keresd magadban a hibát, inkább csak fogadd el, hogy éppen ez van, ha magányosnak érzed magad, nyiss ki egy üveg bort, keress egy jó filmet, menj el edzeni, biciklizni, olvass egy könyvet, fesd ki a szobát, tanulj, menj le a duna-partra és nézd a vizet naplamentében, kocsikázz a rakparton, makramézz😀, de kombinálhatod is:)) (ezeket mind elkövettem:)) vagy bármi, csak élvezd, a lényeg, hogy, legyél jó társaság magadnak és jön idővel valahogy természetesen.

Hosszú lett bocs:)

Olyan érdekesnek tűnt az írásod, szinte magamat láttam benne, nőként.

Erre elrontod azzal, hogy

'Lányoknak is olyanoknak tetszettem akitől hányingerem van'