Főleg veterán incelektől kérdezem, élt már át közületek valaki egyfajta tartós lelki békét, hogy már egyre kevésbé érdeklik a nők?
Nem fogalmaztam túl jól, meg valóban paradox lenne, hisz aki már megbékélt, az sokkal jobb elfoglaltságokat is talál, mint ez az oldal, de valahogy késztetést éreztem leírni, mint az egyik sokak által gyűlölt ember itt az oldalon.
Végigtekintve az életemen továbbra sem ismerem el, hogy ne a külsőm (ami nem csúnya és nem elhízott, csak átlag) vagy az anyagi helyzetem (ami szintén átlag, de régen nagyon szegény voltam és a családom is gázos volt) játszott volna hatalmas szerepet a sorsomban, karöltve a férfitöbblettel és a külföldi egzotikumokkal. Ezeket elmagyaráztam már rengeteg kérdésben és kérdés alatt, nem fogom újra.
Egyszerűen megfigyeltem magamon, - talán a hosszú karantén miatt is -, hogy valahogy egyre kevésbé érdekel már, hogy lesz-e valaha párom vagy akár szexuális kalandom az életben.
Olyan katarzist és vívódást éltem át az utóbbi hónapokban a harmadik x miatt, hogy az ellenségeimnek sem kívánom.
Mostanra meg azt vettem észre magamon, hogy már egyre kevésbé zavar a filmekben, sorozatokban az érzelmes jelenet, néha fel sem tűnik, hogy párok enyelegnek az utcán, mikor ritkán olyan párt látok, aki akár én is lehetnék ha normális életem lett volna fiatalon és szemmel láthatóan szerelmes belé a lány, nem csak úgy van mellette üveges tekintettel sem érzem már azt a mély szívbemarkoló szívfájdalmat és a gyomorgörcsöt, mint eddig.
Régebben, mikor olvastam itteni válaszokat 40 fölötti incelektől, egyfelől csodáltam, hogy hogy nem ölték még meg magukat, hiszen ezt a fájdalmat, ezt a magányt, ezt a hiányérzetet el nem lehet viselni, gondoltam arra, hogy biztos elváltak vagy valójában nem annyi idősek, csak ironizálnak.
De elkezdtem én is megtapasztalni magamon a változást és az a furcsa, hogy semmi sem történt az életemben. Nem mondom, hogy boldog vagyok, a jó szó rá talán az, vagy ahhoz az érzéshez tudnám hasonlítani, mint mikor gyerekként még nagy álmaim voltak a szegénységem ellenére, hogy majd én kiemelkedek, aztán belecsöppentem a munka világába és örültem, ha túlélek, megélek aztán elleszek valahogy és lesz valami tartalékom öreg koromra. Mindezt úgy, hogy a magányom miatt az sem érdekelt volna, ha meghalok, vágytam a halálra.
Azért hozom ezt a hasonlatot, mert ugyanazt az érzést váltja ki, azt a semleges érzést, mert végül is ki szeret dolgozni? Kevesen. Aki szeret, az miért ne szeretne több pénzért? De valahogy elengedtem. És ez nem ilyen New Age elengedés, hogy "engedd el" és kész, hanem magától jön az ember egy életszakaszába és bárhogy elemzem a közelmúlt eseményeit, nem találok kiváltó okot. Egyszerűen csak, mint mikor egy lufi szépen lassan leereszt.
Illetve ezt a lelki békét nem úgy kell elképzelni, mint a szerzeteseknél vagy a szektásoknál, hanem egyszerűen csak az a semleges érzés. Tehát továbbra is önmagam maradtam. Csak nincs bennem az a fájdalom, hogy miért nem merek a metró elé ugrani vagy le az emeletről és csapódni a betonba és aztán ezen vívódni órákat, hanem úgy elvagyok, lélegzem, dobog a szívem és ugyanilyen halálosan nyugodt lennék, ha valaki a metró elé lökne vagy rám törnék az ajtót és kidobnának az ablakon. Talán még kicsit röhögnék is, hogy ők mennyire idegesek, én meg mennyire egykedvű vagyok.
Igazából kicsit kiszúrt velem a sors, mert bármikor meg tudnám tenni azt, hogy kinyírom magam és már nem gátolna semmi, de valahogy nincs az a fájdalmas vívódás, mint eddig, ami erre ösztönzött volna.
Amit elértem, azt még felélem, aztán majd csak utána. Megpróbálom azt a kevés kis pillanatnyi örömöt élvezni az életemben, amit már nem homályosít el a lelki vívódás a magány miatt.
Jutott el valaki már erre a szintre az enyémhez hasonló múlttal? És ha igen, közületek valaki rájött, hogy mi válthatta ki ezt a folyamatot ennyi év után ennyire gyorsan?
válasza:Majd amikor latod, hogy a korodbeli ferfiakat kicsinaljak, tonkreteszik, megnyomoritjak, csovesszallora kuldik a nok, elkezdesz valamit kapizsgalni.
Amugy visszatekerni nem tudod az idot, tehat ez a "mi lett volna, ha lapatallu menocsavo lettem volna" c. kepzelges teljesen hasztalan.
Tehat az van, ami van. A nokon kivul van mas eletterulet, amiben sikeres lehetsz. Egyszeruen csinald, amit szeretsz, azt kesz.
36F incel
válasza:Amit leírtál, az tulajdonképpen a lélek halála. A lelked ezen oldala eljutott a 100% bizonyosság állapotába, hogy a nők vonzalmára és elfogadására nincs reményed, ezért likvidálta magát.
Hihetetlen egy rendszer amúgy az emberi lélek. Képes a vágyakat és az állapotokat a valósághoz igazítani. Ez egy énvédelmi mechanizmus, amely a túlélést szolgálja.
Én csak azt tudom javasolni, hogy tényleg próbáld meg jól érezni magad, és ha már így alakult az életed, legalább annyi örömöt habzsolj be, amennyit csak bírsz!
válasza:A nőkön kívül annyi szép dolog van az életben, amit meg lehet élni. Annyi minden van amiben más embereknek szebbé jobbá tehetnéd az életét, és hatalmas segítség lenne.
Találj más életcélokat, kereshetnél önkéntes munkát segíthetsz másokon. Kár egy életet eltékozolni kesergésre. (érthető, hogy meg kell élni időnként ezt is, de ne erről szóljon az életed).
válasza:Ebben nincs semmi új.
Az ember felnő jó esetben és átértékelődnek a prioritások.
Az már más kérdés, ki hogy éli meg az egyedüllétet. Lehet úgy is, hogy egész nap fürdesz a magányban és csak nyomorogsz.
Meg lehet úgy is, hogy éled az életed, megtöltöd tartalommal, találsz neki kisebb nagyobb célokat, és boldogan telnek a mindennapjaid. Akár munka, akár hobbi, akár sport, vagy bármi tartalmas kikapcsolódás.
Én speciel nem vagyok "incel" egyszerűen csak nincs párom.
De szinte minden napom tartalmasan és számomra érdekesen telik.
Alap elvem, hogy legalább heti 1 nap aktív kikapcsolódás, kimozdulás legyen.
Évek alatt az alábbiak jöttek össze:
- Voltam Hungaroringen, Slovakiaringen (Kamion verseny, WTCC, TCR, Hungaroring Classic és egyéb versenyeket néztem meg)
- Voltam rengeteg múzeumban (Aeropark, Közlekedési, Vasúttörténeti, Reptár, stb.)
- Rengeteget kirándultam, túráztam, 2000+ km teljesítménytúrán vagyok túl. És mellette egyéb túrák még ugyanennyi.
Mindezek mellett élvezem az élet apró dolgait is. Hazamegyek, főzök vagy rendelek valamit, letöltök egy filmet és megnézem. Vagy elmentem régebben moziba, beültem étterembe, vagy bármi.
De egy sima sétálós, fényképezős időtöltés is tartalmas tud lenni.
Vagy csak simán vettem magamnak LEGO-t olyan készletet amire mindig vágytam gyerekkoromban és az is 2-3 estés elfoglaltság volt, mire össze raktam.
válasza:Amit leírsz, az alapján szerintem nehéz lenne -még- elérned a lelki békét. Ha ennyire a kapcsolat a fókuszod, és úgy érzed, hogy vágysz rá, csak valamiért nem jut - nehéz lesz elengedni.
Nem véletlenül küszködtek a cölibátussal a papok és tudósok évszázadokon keresztül. A szexuális késztetést, szaporodási ösztönt nagyon nehéz lebírni. És ha sikerül is elfojtani, váratlan és kellemetlen formában törhet elő: valamilyen fétisként, perverzióként, ön vagy valamilyen célcsoport gyűlöleteként, stb. Pozitív formában is meg lehet próbálni manifesztálni: művészetként, alkotásként - de nem egyszerű, és van aki így is rámegy/beleőrül.
Viszont:
1 rengeteg olyan csaj van, akinek szintén katasztrófa fiatalkora volt, vagy valamilyen trauma miatt nehezebben ismerkedik. És velük szerintem lehet találkozni segítő csoportokban, stb.
2 tényleg az működik, ha elfoglalod magad, jársz túrázni, ha nem vagyok bulizós típus, akkor társasozni - vagy valamilyen csoportos tevékenységre. Mert a társaságra azért mindenkinek szüksége van és ott lehet ismerkedni is.
Azért ajánlanám ezt a könyvet is: Philip Zimbardo · Nikita D. Coulombe Nincs kapcsolat, Hova lettek a férfiak?
Részben szerintem az itt vázolt folyamatok vannak az incelség mögött.
válasza: válasza:"a lelek halala"
Minden halal ujjaszuletes is egyben, mert az energia nem vesz el.
Tehat ez a lelek haldoklasa, nem halala. Majd ha lezarul a halaltusa, teret lehet engedni valami ujnak :)
36F incel
válasza:Nem incelként írom, de amiről te beszélsz, az nem lelki béke. Ahogy az egyik válaszoló is írta, idővel átértékelődik az dolgok prioritási sorrendje. De ez nem csak a környezet hatására történhet, hanem akár hormonális változások miatt is. De van egy olyan szemlélet, hogy a szerelem öl, butít, nyomorba dönt. Ezt már tudományosan is bebizonyították. Csak az emberek tartják annyira jó dolognak. Figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy 5 perc boldog együttlét előtt van 50 perc görcsös várakozás a boldogságra. De még azt az 5 percet is átszövi egy negatív érzés az elmúlás miatt. Persze egy párkapcsolat lehet gyümölcsöző is, de nem a vége mindig csalódás.
Nekem van párkapcsolatom, de ha egyedül lennék sem esnél kétségbe. Talán még örülnék is neki, mert nem kellene alkalmazkodni.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!