Férfiként normális az ha egyfajta kapuzárási pánik sújtja az embert a párkeresés területén?

5# amit mondasz nem hülyeség, és egybevág az én elképzeléseimmel is, viszont már túl is vagyok rajta.

Tavaly pont így szerettem volna szabadulni a kíntól, viszont csak további kínt találtam, az önkínzás pedig nem megoldás

Amíg így élek és remélek nem jó, mert akármilyen helyen is tenném, ugyanazt érezném egyfolytában

Így nem volna szép megérni azt a bizonyos 30-at, még a gondolata is hátborzongató, hogy magányosan öregszem meg

De a lényeg ha el tudnám engedni a témát csak nyerhetnék vele, viszont gazdag sem vagyok hogy valami tengerparti helyre vonuljak el mint te, ahol egész nap süttetem a hasamat és kész. Motiváció híján nem is lehetek gazdag, mert mégis mire költhetném el a pénzt, ha nem leszek boldogabb utána? És akkor miért törekedjek rá?

Talán valami brutál meló tudná lekötni az embert úgy hogy ne legyen ideje csajokkal foglalkoznia

Mivel nem jól bírom az idegen nyelveket, ezért egy ilyen hátizsákos utazás (amibe majdnem bele is vágtam tavaly pont úgy ahogy írtátok) valószínűleg végzetes lenne, éhendöglenék vagy ilyesmi, mert ha még nyelvet sem beszélek rendesen és kapcsolataim sincsenek akkor mit tudok kezdeni külföldön?

Legfeljebb dolgozni valami rabszolgamunkát valami trágya helyen, de azt is próbáltam és nem kérek belőle, akkor már itthon is dolgozhatok trágya helyen rabszolgaként nemde?