Hogyan találhatnám meg a boldogságom az életben?

Nagyon kiszúrtak velem odafenn már születésemtől kezdve. Úgy indult a "pályám" hogy majdnem meghaltam amikor születtem. A köldökzsinór a nyakam köré tekeredett. Végül vákuummal szedtek ki odabentről aminek az lett a következménye hogy a koponyám elderformálta és tojás alakú gödrös fejem lett. Főleg tarkótájékon van csíkban behorpadva a koponyám. De ez mindezek mellett a kisebb gond. Csak bevezetésként írtam le. A sanyarú sorsom innentől kezdődött. Egy szoba konyhában éltünk ahová vödörben hordtuk a vizet és lavórban fürödtünk. Apám alkoholista volt aki miatt napokig nem ettünk általában mellette sokszor bántott minket anyámmal aminek az lett a vége hogy el kellett mennünk otthonról napokra mert életveszélyben voltunk otthon annyira megőrült apám hogy sokszor az életünkre tört. Szeretet nem volt otthon. Apámnak nem számítottam. Soha nem beszélgetett velem. Utálattal nézett át rajtam. Az óvodában is bántott a többi gyerek folyton de az igazi rémálom az iskolában kezdődött. Egy kollégiummal egybekötött iskolában jártam. Rengeteg gyerek volt ott mivel a felsősök is ott a koleszban laktak (azok közül akik messziről jártak be). Szóval volt "ellenség" bőven. Nem csak a korosztályom bántott hanem a felsősök is mindig engem találtak meg. Soha senkinek nem volt egy kedves szava hozzám. Jobbról balról záporoztak rám a szitok szavak és gúnyolódások. Sokszor tettlegesség is volt. Lelöktek a lépcsőről, kb 10 lépcsőfokot gurultam aki csinálta még csak hátra sem fordult utána hogy életben maradtam e.. Volt hogy leköptek, felszakították az arcom. Hazajárós voltam, délután jött értem anyám, addig a többiekkel a hálóban voltam nem szóltam hozzájuk egy rosszat sem de kizavartak és kitiltottak a hálóból. A nevelő vitt vissza sokszor de ennek ellenére többször is kizavartak onnan. Közben otthon is rendszeresen ment a terror és az éhezés. Télen azért is bántottak és megaláztak mert füst szagom volt. Egy rossz kályhánk volt ami nagyon befüstölt mindig. Sokszor nem láttuk egymást bent. Úgy 14 éves koromig tartott az otthoni terror. De apám ivott ugyanúgy és elvette a családtól a pénzt. iszonyatosan nélkülöznöm kellett a szeretetet. Gyerekként is éreztem már mennyire keserű érzés. 18 évesen komolyan elgondolkodtam hogy megölöm magam. Végül nem tettem. Apám 2010-ben meghalt. Előtte két évig már egy köszönés erejéig sem kommunikáltunk egymással. Anyám újra házasodott egy szintén alkoholista emberrel és pokol jött ismét csak már nem volt bántalmazás mert huszon éves fiatalember voltam. Menekültem itthonról. Szinte csak aludni jártam haza. Aztán ekkor már lett egy öngyilkossági kísérletem is de sajnos életben vagyok... Évekig ment a dráma otthon aztán elköltözött a férfi. Nagy összeveszés előzte meg anyám és közte ezt. Napokig nem jött haza hanem csavargott és ivott ez a férfi mert születésnapja volt akkor... Aztán 3 napra rá bejött anyám a munkahelyemre és közölte hogy itt hagy. Elmegy a "férje" után. Én meg csak néztem hogy mi van... Anyámmal aztán teljesen megromlott a viszonyom. Kiderült hogy éveken át hazudott és meglopott a férje kedvéért. Csak egymásnak voltunk már mert testvérem sincs illetve a nagyszüleim sem éltek már. És mégis képes volt velem megtenni. Havonta kb két percet beszélünk. Nincs mit mondanunk egymásnak. Gyakorlatilag ez a sok rossz tönkretette az egész életem. Párkapcsolatom sosem volt még. Soha nem is tetszettem egy nőnek sem. Fáj hogy nincs senkim és nem is tudok találni. Illetve az hogy nincs családom. Borzasztóan egyedül érzem magam. Nincs kihez hazamennem. Nincsenek szüleim akikhez haza tudnék néha menni és szeretetben lenni egy vasárnapi ebéd mellett vagy bármi. Teljesen egyedül vagyok a világban. Barátaim vannak szerencsére. De szükségem lenne arra hogy legyen családom. Nem értem miért érdemeltem az életben ezt a sok gyötrelmet. Miért nem élhettem úgy mint más normális ember. Miért vettek el tőlem mindent? Nem tudom hogy hogyan leljem meg a boldogságom és legfőképpen a nyugalmam. Merre induljak? Aki.így nőtt fel és sikerült elérnie amire vágyott az hogy csinálta?