Az a férfi,aki még 40 évesen is az anyjával él,munkája,pénze,nincs,nem is jóvágású,ne csüggedjen?Még így is találhat barátnőt?

Miért nem gyűjt egy kis pénzt? Én a helyében elvállalnék minden szart, hogy legyen egy kis plusszom, és dobbantanék. Ha mást nem akkor gyár munkásszállóval. Tudom, hogy az se az igazi, de akkor legalább félre tud tenni. Vagy mégis mire vár? Ha a mutter meghal övé lesz a ház, de ezt fent is kell tudni tartani.

Mégis milyen csajról álmodik? Ha lenne barátnője, akkor odaköltözetné magához vagy mi? A nőhöz tuti nem mehetne, ezért azért okosabbak vagyunk, saját lakásba csak olyan embert engednék be, aki beszáll valamelyest a rezsibe, meg látom, hogy dolgozik és nem nekem kell eltartani.

Amúgy meg lehetnétek lakótársak, ha Pesten talál munkát, ezzel nagyon tudnád segíteni, hogy ki tudjon törni.

Jobbat mondok. Nekem egyetemi diplomám is van, de mégis alig tudtam munkát találni.

De persze bevállaltam ilyen minimálbér-féle melókat munkásszállókkal. De lényegében amint kifizettem a szállást meg kaját nullában vagyok a hónap végére.

Pedig én tényleg megpróbáltam meg próbálok kitörni. Csak sosem sikerült.

Gondolom mondanom sem kell, hogy velem sem foglalkoznak a nők.

Nyilván senkinek nem egyszerű előre lépni az életében és a háttere is mindenkinek különböző. Van akinek könnyebb a helyzete, van akinek nehezebb.

De végül két opciód van:

1. Életed végéig panaszkodni, hogy szar az életed, mutogatni mindenki másra: családra, államra, vírusra, adottságokra.

2. Minden nehézség ellenére küzdesz és megteszed a tőled telhető legtöbbet, megpróbálkozol mindennel, ami esélyt ad a változásra. Ebben a folyamatban biztos érnek csalódások, nehéz lesz, ki kell lépned a komfortzónádból, le kell mondanod számodra fontos dolgokról, de a végén remélhetőleg előre jutsz és jobb lesz az életed, boldogabb leszel.

Az illető az első opciót választotta.

De a másik oldalról: felnőtt nőként összejönnél valakivel akinek nincs saját munkája és az anyjával él?

#16

„Minden nehézség ellenére küzdesz és megteszed a tőled telhető legtöbbet, megpróbálkozol mindennel, ami esélyt ad a változásra. Ebben a folyamatban biztos érnek csalódások, nehéz lesz, ki kell lépned a komfortzónádból, le kell mondanod számodra fontos dolgokról, de a végén remélhetőleg előre jutsz és jobb lesz az életed, boldogabb leszel.”

Én ezt választottam. De nem jutottam előre és nem lett jobb az életem. Boldogabb se lettem. (#14-es vagyok)

„De a másik oldalról: felnőtt nőként összejönnél valakivel akinek nincs saját munkája és az anyjával él?”

Érdekes, hogy másik oldalról senkinek nem lenne kivetni valója. Ha pedig megkérdeznéd, hogy miért nincs egy felnőtt nőnek munkája és él az anyjával, akkor jön a "neked nincs jogod beleszólni az én életembe"-szöveg

#17

Számomra ez azt jelenti, hogy legalább visszaírnak az üzenetemre egy héten belül. Vagy legalább félévente egyszer sikerül egy randit összehozni.

#19

Lehet. De mi van akkor ha csak próbálkozok kitörni és küzdök, de hatvanéves koromig se fog változni ennek ellenére semmi sem. És minden igyekezetem ellenére ott állok majd pár nélkül és élet nélkül.

Keresgethetem a megfelelő irányt, de senki se garantálja, hogy ezt meg is fogom majd találni valaha az életemben.