Tölti valaki a karácsonyt tök egyedül, úgy hogy senki sem kíváncsi rá, se szülők, se testvérek, se rokonok, se barátok?

Senkim nincs lényegében, már nyolcadik éve.

Ünnep nekem mint olyan, nem létezik, ugyanolyan,mint más nap:)

Pár éve még rossz volt, férfi létemre sokat sírtam. Már nem tudok,de nem is érdemes.

Persze a remény megvan, de egyre halványabb :/

55/F

Mindent ki lehet bírni. Viszont ez egy kemény téma. Azért még így a hétköznapokban is szerintem nehéz..én 5 éve vagyok kapcsolat nélkül de megszoktam, régen irigykedtem másra, szomorú voltam stb most már nem is érdekel.

Viszont ha egy családtagom sem lenne akkor hatalmas gond lenne..nem pont karácsonyra értve csak.

Egyedul még nyugis is volt. Nem kellett fa, nem volt ünnep sem nekem csak sima hétköznap, aludhattam és patika rend volt pakolás nelkul is mivel élet sem volt.

Ma meg már egyedül gyerekkel ugyanez.(rokonok sincsenek.senki.)

Ma már viszont küzdenem kell hogy rend tisztaság legyen és legyen hangulata, tudjak mosolyogni, legyen benne program élmény Neki meg legyen az egészben élet. Magamra kell erőltetnem a ragyogást. boldogságot, hogy más ne szenvedjen ahogy én. Hanem örömteli lehessen. Egyszer van csak gyerekkor es az "elrepül".

Hát ez nagyobb kihívás. Fájdalmakkal mosolyogni tudni. Boldogtalanul boldogságot nyújtani. De kihozok magambol mindent, még azt is, ami nincs, megteszek mindent, még azt is ami meghalad, mert az már tapasztalatom hogy többre vagyink képesek mint amit magunkról hiszünk vagy hittünk

Meg tudjuk haladni saját magunkat is.