Nagyon optimista, amikor azt mondják, hogy igyekezzünk meglátni mindenben a szépet és a jót. De vajon ez a világ alkalmas-e arra, hogy ez az állapot létrejöhessen és fenntartható legyen?

Legyen csak egy példa:

- Amíg a gyári melós fillérekért dolgozik a szalag mellett, addig a tulajdonos a semmittevéssel ebből milliárdokat szakít. És ámbár a saját pénztárcájához mérten mindenki megtalálhatná a boldogságot, amennyiben nem a pénzről szólna minden.

Gondolok itt arra, hogy például sok embernek nem probléma az, ha egyszerű autóval kell járnia, miközben láthatóan sokan több 10 milliós gépekkel közlekednek és ahhoz képest amilyen szegénység van, egyre több és több az ilyen! köszönhetően annak, hogy egyre többen szegényednek el, míg az újgazdagokhoz mellé egyre többen emelkednek fel.

Ez még mondhatni csak a tárgy! A pontból B be ellehet jutni egy egyszerű, de normális autóval is. De hogy magát a nőt is az anyagiak határozzák meg, ez már több, mint gond. Mert ennek köszönhetően sokaknak nélkülözniük kell azt. Nem egy olyan embert ismerek, aki normális kinézettel bír és van rendes munkahelye, de kénytelen összeállni egy hozzá nem illő nővel, mert az nem kell senkinek, arra nem pályáznak sokan, az bír magával és nem válogat, az meg tud maradni a helyén, képes családba illeszkedni stb.

Ezek a nők, akik jól néznek magukkal, egyszerűen nem bírnak magukkal.

A külsőségek és az anyagiak határozzák meg a párválasztási szokásaikat.

Teszik ezt úgy, hogy még a 30 évvel ezelőtti állapot is megszűnt velük összefüggésben, miszerint ideig-óráig megtudták becsülni az x y férfit és emberszámba venni azáltal, hogy nem a külsőségeket és az anyagiakat nézték. Tehát legalább lefeküdtek, de már sajnálják ezt is, mert úgy vannak vele, hogy ha már valakivel lefekszenek, az legyen olyan, aki tehetős anyagilag, vagy inkább vannak egyedül.

És ezek a nők itt mozognak közöttünk a társadalomban.