Elnézést kell-e kérnem és rossz ember vagyok-e, ha magyar létemre én egy életvidám, örökké optimista,a pozitív személyiségű ember vagyok és imádok élénk színekkel rajzolni? 27F

Az őszinte helyzet az, hogy én egy életvidám, rendkívül optimista, boldog, pozitív személyiség vagyok, aki imád előre tekinteni és teljesíteni. Szeretem az élénk színeket és a vidámságot, mindig boldog színeket használok rajzolásnál és festésnél is. A negatív híreket szándékosan sohasem hallgatom meg. NEM nézek híradót és minden olyan hírt vagy eseményt, amiről tudnom kell, a munkahelyemen úgyis elmondják nekem. Ami fáj, azt én kirajzolom magamból, minden alkalommal vidám szivárványos képekkel. Azt tudnotok kell, hogy évekkel ezelőtt én anorexiás voltam és mély depressziós, de legyőztem! Sikerült legyőznöm az anorexiát és túléltem, mert erős voltam, harcoltam és a depresszióból átváltottam egy nagyon vidám személyiségre. Igaz, ez a vidámság törékeny és éppen ezért NEM figyelek oda semmi negatívra és csak a jót vonzom be.

Ami nagyon szokott fájni, hogy gyakran írnak nekem kötözködő emberek a közösségi oldalakon különféle üzeneteket, amikben azt mondják nekem hogy nem elég magyar hangulatú a rajzi galériám és művészetem, mert egyrészt a magyar mentalitás pesszimista, másrészt a szivárvány az túl vidám hozzá és egyébként is "nyugati". És egyébként is, érkeznek homofóbb üzenetek is hozzám. Ezeknek az emberek fáj, hogy én a rajzaimmal a toleranciát és megértést szeretném képviselni. Mert hogy szerintük árt Magyarországnak a meleg közösség.

Most erre mit mondjak? Sohasem fogok elnézést kérni azért mert egy full vidám és optimista, energikus és erős ember vagyok. Legyőztem az anorexiát és mély depressziót, pont azért mert szuper optimista és vidám ember lett belőlem. Sohasem fogok elnézést kérni ezért senkitől. És azért sem, mert én nem vagyok rasszista, homofóbb, gyűlölködő és negatív.

Én értem és tiszteletben tartom, hogy a magyar mentalitás klasszikus kirekesztő, negatív és gyakran gonosz is. Én elfogadom, hogy Magyarország ilyen hely. Tiszteletben tartom, hogy a Himnusz, Szózat is negatív és pesszimista. Viszont én nem vagyok ilyen ember és sohasem voltam, sohasem leszek.

Éppen ez az oka annak, hogy szeretnék elköltözni Magyarországról egy sokkal vidámabb helyre. Főként Spanyolországra gondoltam, mert ott teljesen más az emberek mentalitása. Sokkal energikusabb, szenvedélyesebbek, temperamentumosabbak és az egész kultúra nagyon színes és energikus. Magántanárral tanulom a nyelvet 3 hónapja (a vírus alatt kénytelen voltam videó stream formájában tanulni vele, de most már át tudok járni hozzá) és azt érzem, hogy a spanyol nyelv tanulásával "a helyemre kerülhetek". Természetesen mindig tisztelni fogom a Hazámat és hogy Magyarországon láttam meg a napvilágot, de nem vagyok és voltam itt boldog és teljesen másra vágyom.

Tényleg ennyire rossz ember, szörnyeteg lennék mert magyar létemre egy életvidám és optimista ember vagyok? Elnézést kell kérnem azért, mert én nem képviselem a hazai kultúrát és negatív mentalitást, sem a rajzaimmal, sem mint magánember?