Hogyan tehetnék azért, hogy változzon bennem valami pozitív irányba?

25 éves lány vagyok, párkapcsolatban élek, mégis gyakran érzem magam egyedül, magányosnak, elhagyatottnak, frusztráltnak.

Szeretnék tenni valamit, de nem tudom, mit kellene.

A párom reggel felkel, rendezi magát, elmegy dolgozni, hazajön, eszik, zuhanyzik, cigizik, kávézik aztán mobilozik vagy eljön velem a boltba és többnyire azt várja, hogy én meséljek, locsogjak, ő pedig hallgat.

Én reggel felkelek, csinálok mindenkinek reggelit, a páromnak szendvicset, amit elvisz, rendezem a gyerekeket (nem közösek, a barátnőmnek nincs gyereke, csak nekem), elmegyek dolgozni. Hazajövök, elmegyek a gyerekekért az oviba (közel van), össze kell dobjam a kaját, a reggeli rumlit fel kell számoljam és utána rendezem a többit. Mosás, rendrakás, gyerekek, önmagam...

Nekem lenne kedvem beszélgetni komolyabb dolgokról, szívesen elmennék együtt sétálni, inni egy üdítőt vagy akár nézni közösen egy filmet. Viszont ha mondom neki, hogy unatkozok, akkor az a válasza, hogy és akkor most mit csináljon? Ne pihenjen? Nem tehet róla, ő fáradt.

Így többnyire fekszik az ágyban és valami videót vagy filmet néz, ami őt érdekli és ennyi.

Én pedig fel tudnék robbanni ilyenkor. Úgy érzem, hogy nem erre vágyom, elegem van, többet akarok.

Mit tehetnék én, hogy el tudjam fogadni, hogy ő ilyen?

Én nem mobilozni akarok, tévézni meg másik helyen valami ostoba videót nézni, de egyszer tuti besokallnék, ha valamin nem változtatok.

Kapcsolaton belül is szöenyen magányosnak érzem magam.