Mièrt hiszik sokan hogyha lenne baràtnőjük/pàrjuk akkor egy csapàsra boldogok lennének?

Mert ezt sugallja a média meg a társadalom, ezt meg sokan elhiszik.

Az ember általában (1-2 magának való egyéntől eltekintve) társra vágyik. Lehet az testvér, rokon, kolléga, de inkább egy ellenkező nemű személy, akivel szeretné az életét átélni. Kivételektől eltekintve erre legalkalmasabb a másnemű, korban hozzáillő, de főleg sok mindenben azonosan gondolkodó személy, akivel szexuális vágyaikat is kielégíthetik, gyereket, unokákat nevelhetnek, akivel megoszthatja örömét, bánatát, aki vele együtt érez. Pontosa ezért nemcsak hiszik, hanem tudják is, hogy ha ilyenre akadnak, akkor boldogok is lesznek az életben, akivel a nehézségeket is át tudják hidalni.

Éppen azért kell a megértő pár, hogy segítsen túltenni magad a rossz érzéseken. A szerető párod ezt meg is teszi, legalábbis igyekszik megtenni.

Mert az,hogy párod van,az egy dimanikád. Ugyanúgy,mint hogy eszel iszol stb. Emberek vagyunk,nem gépek. Mi nem vagyunk minden szempontból programozhatóak. Szaporodunk,ösztöneink vannak, meg mindenféle butaság amit ezekről hallunk,nyílván ez is befolyásolja. Úgy gondolom,hogyha egy kérdés van arról,hogy együnk-e vagy ne,az nem kérdés. Egy ösztönről vitatkozunk..

Mert az eddigi életükben az egyedüllétet-, vagy többnyire az egyedüllétet tapasztalták meg, és kíváncsiak lennének-, illetve vágynak a változatosságra, és szerintük ez csak azzal érhető el.

Nem értem igazából, miért mindenki a túlélést látja egy kapcsolatban. Én úgy vagyok vele, hogy az én problémáim az én problémám. Megoldom őket. Ha társat szeretnék akkor vele, élményeket, kalandokat, kellemes időtöltést, egymást inspirálva az életcélokban megtámogatva, szeretetben szeretném megélni és nem egymás pátyolgatva a problémák tengerében egy hajóban evezve (tiszta romantikus). Ha valaki tud kezdeni valamit az életével és képes tervezni, kiállni az elvei mellet (mert van), arra már azt mondom, hogy érett arra, hogy egy másik emberrel együttműködve alakítsa az életét és családot képes legyen összetartani. És onnantól a probléma nem probléma hanem feladat. Határozottnak, kiegyensúlyozottnak kell lenni, mert különben Te magad leszel a probléma!