Más is van így?

Kedves szingli nő társaim!

Miért ennyire kegyetlen az élet? 23 éves egyetemista vagyok,egy full tapasztalatlan szingli senki, amolyan ambivertált féle, néha talán inkább intro. Nem mondanám magamat csúnyának, de kifejezetten szépnek se, amolyan átlagos külsővel áldott meg a genetika, igaz mások szerint szép vagyok. Mégis itt vagyok szinglin,és be kell azzal érnem, hogy csak a nem normi / fura srácok találnak meg. És már tököm tele van azzal, hogy szinte mindenki még a csúnyácska lányok is találnak maguknak kapcsolatot, vagy elhívják a fiúk őket. Nem állítom, hogy tökéletes lennék. De mégsem értem, hogy miért ennyire nehéz egy rendes, kedves srácot találni. Nem hinném, hogy kevesebbet érnék néhány ribinél, vagy kevesebb esélyem lenne egy túlsúlyos lánynál, vagy egy bunkó, érzéketlen csajnál. Viszont nagyon találkozni sem találkoztam még olyan sráccal, akivel éreztem volna azt a pluszot, hívni hívtam már el, de arról is kiderült, hogy papucsnak megy csak el.

És most itt van ez a járvány időszak is, és már kb. ott tartok, hogy majd diplomázás után változhat csak ez a szitu kb...vagy utána sem és cicás néniként végzem szűzként.

Tudom, hogy általában kell egy jó baráti kör és úgy alakul a dolog, de kifejezetten nincs olyan egybefüggő baráti köröm.

Van ebből kiút tinderen kívül? Valakinek az életében történt akkora csoda, hogy 23-on x év után a semmiből megismerte a párját?

Írjon az is kommentben, aki hasonlóan érez, kicsit kell ez a lelkizés.