Az,hogy az ember szabadon választhatja,hogy akar e dolgozni vagy sem,köze van a magányhoz?

Kérdező, nem mindenki úgy gondolja ahogy te, ne próbáld mindenkire rávasalni a saját preferenciáidat. Sokan kifejezetten utálják a felszínes muszájkapcsolatokat, amik a munkahelyeken alakulnak ki.

Többek között én is. Ezért itthonról dolgozom (nem csak a vírus miatt, már évek óta) napi két órában. Mivel külföldi cégnek dolgozok, ennyivel is megkeresem a magyar átlagfizetés háromszorosát. Én döntöm el hogy mennyit csinálok, és nekem ennyi bőven elég. Egyáltalán nem hiányzik hogy hajnalban kelljen kelnem, be kelljen zötykölődni valami munkahelyre ahol ugráltatnak és jó pofát kell vágni az idióta munkatársakhoz. Mégis teljes életet élek. Sőt. Életvidám vagyok mert én szabályozom magam, nem valami hatalmaskodó főnök, van időm a hobbijaimra, és párkapcsolatban élek. Nem vagyok magányos, nem ülök folyamatosan itthon.

Elég szomorúnak tartom hogy úgy érzed, el lennél veszve a munkád nélkül, hogy ezt érzed az egyetlen fix kapcsolódási pontnak a többi emberhez.

Sokkal rosszabb lenne az életminőségem ha el kéne járni egy bejárós munkahelyre.

Több negatív szar érne, kevesebbet keresnék, és sokkal-sokkal kevesebb időm lenne. Nehezebben ment volna az ismerkedés és a barátaimra sem lenne időm és/vagy energiám.

Szabadidős programokról nem is beszélve. Örülnék hogy beesek az ágyba a nap végén, meg folyamatosan a hétvégét várnám.