Elrontottam az életemet, van esélyem újra kezdeni?

Sziasztok, előre is bocsi de hosszú leszek.

Minden szakközépiskolai éveim elején kezdődtt. Általánosban is gúnyoltak, piszkáltak de ott nem volt gond. Első szakközépiskolámban akartam összebarátkozni egy lánnyal, aki valamiért megutáltatott majdnem az egész osztállyal. Ebben persze én is hibás vagyok, mert hagytam, hogy ő győzzön. Elején barátkoztunk, aztán egyik napról a másikra elhidegült tőlem, nem válaszolt az üzeneteimre, kibeszélt a csajokkal a tesi órán mikor azt hitte nem hallom, erre mikor észrevette, "bocsánatot" kért én viszont meg se hallgattam. Olyanokat mondott rólam, hogy majdnem elsírtam magam mint "lerázhatatlan pióca" és ilyenek. pedig nem voltam vele mindig. Majd egy nap tesi órán kicsit erősen megizzadtam és szó szerint mindenki menekült előlem, persze páran voltak annyira normálisak, hogy nem menekültek. Mikor vártunk a tanárra, páran mondták, hogy ablakot kéne niytni, én nem ülök mellé a tuti és hangosan. Akkor kezdődtek nálam a menekülések, hogy lógtam óráról. Nem bírtam volna elviselni a szégenyt. Kialakultak ott sajnos klikkek. Fél osztály ez a tudjátok toxikus kibeszélő banda volt, másikok pedig a csöndesek akik velem is voltak. Egy nap mikor suliból haza a metrónál vártunk, a csaj aki az ellenségem lett, a másik oldalról hangosan beszólt hoy " na mi van most ő hozzájuk állsz" vgay ilyesmit ésfenn hangon és mindenki hallatára, pedig az a 2 lány hívott magához. Innen is látszott, hogy tönkre akart engem tenni lelkileg. Vagy csak én érzékenyültem el ennyire. Na ezt az iskolát nem sokáig bírtam, utána volt egy másik ilyen szakközép ott viszonylag minden normális volt amíg nem rögzült meg bennem ez a csaj aki folyton bántott engem, bpánikoltam stb. Azt érztem, hogy mindenki itt is ellenem van de nem így volt csak bepánikoltam. Ezt a sulit is ott hagytam a félelmeim miatt. Végül bekerültem hídprogramba, ahol kibírtam 3 évet mert csodálatos szüleim megfenyegettek hogy "börtönbe megyek ha folyamatosan lógok" szöveggel amit én kis hülye bevettem. De ez a suli volt a főnyeremény nálam, először voltunk sokana aztén lecsökkentünk kb 5 főre. Magunk voltunk, én elmondtam nekik mindent és mellettem voltak, sőt még ki is csánlták volna ha meglátták volna :D. Képzeljétek egyszer sajnos láttam a csajt mikor mentünk kirándulni és csak "bámult". Én meg bemutattam neki, tudom gyerekes de engem lelkesített. SzakSuli után letettem az érettségit majdnem a matek kivételével, mert ahhoz nem értek, nincsenek meg az alapok, de így is büszke vagyok magamra, hogy ennyit elértem és érettségis osztályt is jót fogtam ki, bár volt egy 2 paraszt lány de hidegen hagyott, mert összebarátkoztam 2 lánnal és megvolt az első igazi "klikkem" ha mondhatom így. ófő is felfigyelt a klikkere. Na érettségi után kezdtem el mukát keresni de azóta is keresek olyan 2019.október óta, volt hogy dolgotam pár hete de nem ment több. Féltem az ismeretlentől, az idegenekől, a bukásokól. Félek hogy nem tudom megszokn a korán kelést. Mindez ami kialakult benne egy féreg csajnak köszönhető. Egyszer még rám is írt, hogy miújság mintha mi se történt volna...Letiltottam. és még ő közölte hogy én utáltattam meg velem magukat, mikor én próbálkoztam, csak őt pártolták. Azóta erős szociális fóbiám lett, és nagyon bezárkóztam itthon. Sokszor voltak öngyilkos napjaim, de ma már nem akarok meghalni, csak véget vetni ennnek az érzésnek, a félelemnek stb. Jelenleg is keresek munkát, de sok interjút lemondtam mert féltem pedig jó lett volna, meg kellene a pénzt nagyon. Az első szakközép óta viszonylag javult a félelmem, mert érettségin volt hogy a barátnőm meghalltoa hogy a 2 csajszi nézegtte a fb képeimet, és nevettek mikor megnézték a rövid hajas képemet de ott hidegen hagyott, mert rájöttem ott volt igaz barátom. Ahol a csaj volt ott egyedül voltam. Szeretnék kipróbálni új külsőt is, új szobát szeretnék mert a mostaniban semmi nem tetszik nekem. Szóval javítani akarok magamon, régebben boltba se mertem menni, ma már merek de még mindig parázok, hogy büdös vagyok e vagy valami, mert az is fóbiát keltett bennem mikor mindenki menekült a szagom elől. pedig voltak páran akik nem. Nem vagyok beszédes sem, mert nincs miről beszélnem, ilyenkor mindig " dehát mindig van valamiről" hát nálam nem. Én nem tudok és nem seretek beszélgetni sokat. Elvagyok csendben egymagam. Az élet során összesen 1 ellenségem lett azt is nem tudom, hogy magam hibájából vagy a csaj volt zakkant? Ezen agyalok azóta is. Ez egy mély nyomot hagyott bennem. Próbálom elfelejteni de nehéz. Mit gondoltok van esélyem újra kezdeni, félelmek nélkül éljek? A múlt nagyon rábasz*tt az életemre egy mondtattal. 22 vagyok lány. Kérlek titeket, ha lehet ne szűkszavúan válaszoljatok, és ne trollkodjatok, mert tényleg szükségem van segítségre. Pszihológusnál voltam mielőtt írnátok, semmit nem használt, iskola pszihológusnal szintén ő árult el ráadásul, egyedül neki mondtam el mi történt köztem és a csaj között de másnap már erről "sutyorognak" a csajok...Másnak nem szóltam erről. Szóval pszihológus, orvos, doki, háziorvos mind megvolt. Azóta már nyugottabb vagyok de vannak dührohamaim mikor bármit leverek, öklömmel behúok a laptopba stb.Egyenlőre ennyi. Köszönöm ha valaki elolvasta és tudna bármi segítőkészet hozzászólni. Bocsi a hibákért, vacak a billentyűzetem.22L