Úgy érzem, hogy teljesen elrontottam az életemet. Ti hogy másznátok ki ebből?

A fősuli vége felé én is így éreztem amiket írtál. Kiégettnek éreztem magam mire befejeztem. Aminek legfőbb oka az volt amit te is írtál, hogy nem volt életem, csak a napi rutin. A diploma után nem azt csináltam amit akkor szokás hogy elhelyezkedés majd folytatódik a további rutin. Hanem elkezdtem a saját életem élni, amihez kedvem volt. Például helyre pofoztam egy motort és ráérősen jártam vele Európát. Ez gyógyított ki a kiégésből, hogy a saját álmaimmal foglalkoztam és nem mások elvárásainak feleltem meg. És ekkor már egyáltalán nem éreztem olyat hogy elrontottam volna az életem, épp ellenkezőleg, ekkor kezdett rendbe jönni.

A fősuli alatt még az emberek szemébe sem szerettem nézni, úgy éreztem magam mint aki elkövette azt a súlyos bűncselekményt önmaga ellen hogy nem a saját életem éltem hanem a fősuli elvárásainak tettem eleget. Mára olyan kiegyensúlyozott lettem mint a Crokodil Dundee c. film főszereplője.

Befejezed az egyetemet, aztán élj úgy ahogy a megérzéseid parancsolják. Én is ezt tettem. És ne úgy ahogy rutinból a tömeg teszi. Akkor vagyok maximálisan sikeres és jókedvű ha különc vagyok és a saját fejem szerint élem az életem. De ha mások beleszólnak akkor az nekem katasztrófa, akkor minden bajom van.

Az sem baj ha a szülőkkel együtt élsz és nem dolgozol egy darabig. Én is ezt tettem, a háztáji gazdaságukban tevékenykedtem és azok az évek voltak életem legszebb napjai. Idegen munkahely mindig pokolnak tűnt nekem, kiváló rabszolgának néztek akit ki lehet zsákmányolni.

Eddig azt hittem, hogy csak velem tette ezt az egyetem :D Még csak másodéves vagyok, és sosem volt valami nagy önbizalmam, de kb. két hete volt egy mélypontom, meg voltam róla győződve, hogy mindenki más simán veszi az akadályokat, csak én vagyok ennyire ciki, hogy nem hogy valami jót nem tudok letenni az asztalra, de még csak elfogadhatót se. Hogy lehetek ennyire buta, biztos mindenki rajtam röhög, vagy gyűlöl, vagy mindkettőt egyszerre.

És ez most nonszensz, de nekem pont az segít "átvészelni" az egyetemet, hogy van egy állandó munkám. Nem volt nehéz megszerezni, mivel csak egy érettségi kell hozzá, és annyira pihentető és megnyugtató, hogy nem tudom elrontani! Fogsz munkát találni bár könnyebb dolgod lenne, ha már egyetem alatt dolgoztál volna, egyrészt tapasztalat, másrészt leszűrik belőle, hogy sokat bírsz), annyi, hogy minél több helyre el kell menni állásinterjúra, és kínozni magad ezzel, hogy gyakorolj.