Elrontottam az életem, semmi sem jó, amit csinálok; most mi legyen? (Ne bántsatok! )

19 éves lettem kb egy hónapja. Lány vagyok.

Idén tavasszal érettségiztem, egy jó gimnáziumban, de érettségi után egy okj-s képzésre mentem el, nem a megjelölt egyetemre.

Orvos szerettem volna lenni, illetve annak készültem, de igazából fogalmam sem volt arról(ez máig változatlan), hogy mi legyek.

A testvérem folyton azzal ostoroz, hogy bármi lehettem volna, ha 11-12-ben jobban tanulok, és nem járok el karatézni, és nem járok el azokhoz a fiúkhoz sem, akikben csalódtam, hiszen szerinte nyilvánvaló volt már az elején, hogy csalódni fogok.

Nekem ez nagyon rosszul esik. Ő fiatalabb nálam, mégis folyton beszólogat. A bizonyítványom így nézett ki:

11. évf: magyar-5 történelem-5 matek-3 német-5

12. évf: magyar-5 történelem-5 matek-4 német-5

Az érettséginél plusz tárgyként a "földünk és környezetünk" tárgy jegyét kértem, ami 5-ös volt az utolsó két évben(is).

A faktos tárgyaim a biológia és a kémia voltak.

11-ben és 12-ben is 4-es voltam bioszból, kémiából pedig 11-ben 4-es, 12-ben 3-as.

Az érettségin matekból 4-est(64%), magyarból 5-öst(96%), történelemből 5-öst(85%),

németből(58%) és bioszból(56%) pedig emelten 4-est kaptam.

Kémiából nem mentem be szóbelire, mert az írásbeli eredményem olyan rossz volt, hogy csak 2-est kaphattam volna, de így is meg lett a kötelező érettségi tárgyszám.

Ez előtt németből nyelvvizsgát tettem, így az plusz pontot ért volna, de két emelt miatt 100 plusz pont maxot megkaptam.

380-an pontom lett, a SZIE egyik karára nyertem így felvételt, ám végül úgy döntöttem, nem iratkozok be. E helyett mentem el az okj-s képzésre, ahol gyakorló ápolónak tanulok(ez 2 év, utána 1 éves az erre ráépülő ápoló képzés).

Viszont azt már most tudom, hogy nem ezt szeretném csinálni, mert nagyon kevés a fizetés.

Ibizán szeretnék táncosnő lenni, mert azzal nagyon sokat lehet keresni.

Erre a testvérem azt mondta: ebből látszik, hogy lélekben teljesen feladtad.

Azt is mondta előtte, hogy már nincs meg az esélyem arra, hogy bármi legyek, akkor kellett volna jobban tanulnom, mert csak egyre nehezebb lesz az érettségi. Azt feleltem, akkor csak többet kell tanulni, mire az volt a válasz: eddig se ment...

Nem értem miért bánt. Amikor azt mondtam táncosnő akarok lenni, azt felelte, oda van felvétel is(erről mellesleg tudtam addig is -.-" ), és mikor mondtam, hogy csak felvesznek, akkor elkezdett röhögni rajtam. :'(((((

Tudom, hogy el kell járni tanfolyamra, jól kell táncolni nagyon, de ebben van pénz. Miért ne lehetne, hogy ezt csináljam? Azt mondta, orvosként sokkal többet keresnék... Ez szerintem nem igaz, mivel én speciel harctérre akartam menni, vagy katonai kórházba, katonaorvosnak, ami egyáltalán nem olyan, mint egy plasztikai magánklinika orvosainak a helyzete, többek között a fizetésben sem. Szóval eldöntöttem, hogy táncos leszek, ez akkora baj?

Azt mondta, a helyemben mérnök lett volna, és vmilyen autógyártó cégnél helyezkedett volna el, mondván h én jól tudok rajzolni... nem fogja fel, hogy nem is vagyok jó reál tárgyakból, nem elég oda a rajz, ha fel is vesznek, akk se tudok benn maradni, és nem is érdekel az ilyesmi. Ennél rosszabb tipp már csak az infós vonal lett volna.

És akkor a rossz eredményeim okáról...

11-ben, 17 évesen veszítettem el a szüzességemet, nem sokkal a születésnapom után. (Ez egy rettenetesen rossz élmény volt egyébként.) Akkoriban szerettem vkit, már egy jó fél éve kb, és ezek után úgy voltam vele, hogy leszek vele. Nem vele szexeltem először, mert arra a döntésre jutottam, hogy nem érdemli meg, hogy ő kapjon meg elsőnek, de annyira fűzögetett, hogy tudtam, úgyis lesz ebből vmi, de nem akartam neki megadni azt, hogy vele vagyok először. Ennek az a háttere, hogy mikor bele szerettem, nem mondta, hogy van vkije, utána meg másoktól tudtam meg. Mikor lefeküdtem vele, az is mindig egy hideg parkban volt, vagy a Margit-szigeten, mert titokban kellett tartani. És ezért már kaptam itt egyszer rengeteg dühös levelet és kommentet, mikor annak idején kérdeztem, mit csináljak. Szóval most, kérlek kíméljetek meg ettől, mert e nélkül is rosszul érzem magam.

Tehát vele voltam, mikor neki volt egy igazi barátnője. Ekkoriban úgy döntöttem, hogy a sporttal akarok foglalkozni, és a testnevelő-edző szakra felvételizni. Ehhez emelt érettségi kellett volna tesiből, úgy gondoltam, és mivel a ritmikus gimnasztikához közöm se volt, kellett volna egy edző. Ez pedig pénz. Otthon nem kaptam pénzt, a tesi tanárok pedig kinevettek, mikor elmondtam, mit szeretnék. Úgy döntöttem, mégis meg akarom csinálni, és ezért pénz kellett. A suli mellett nem volt sok szabadidőm, és nem is olyan helyen lakok, ahol van rendes munka, így valami gyors megoldás kellett. Feladtam egy hirdetést, amiben árultam magamat. Az ötlet onnan jött, hogy korábban azon az oldalon kerestem partnert arra is, hogy elvegye a szüzességemet. Jöttek a jelentkezők, közben pedig még mindig együtt voltam a szerelmemmel, a korábbi formában. Az egyik jelentkező, egy kb 42 éves férfi volt. Elvitt vacsorázni, adott ajándékot, és 30e-t fizetett. Egy fűtött szobában voltam, kedves volt velem, és kocsival jött értem, és vitt el. Otthon azt mondtam, úszni megyek, így senki sem csodálkozott, hova megyek szombat délután egyedül. (Nem voltam eljárós típus, sokat tanultam.)

Nagyon felkavart az eset, senkinek sem szóltam, de a pénzt nem mertem megtartani. Rossz érzés volt, ha fogtam, és ezért inkább elköltöttem édességekre, meg olyanra, ami otthon nem volt, csak ne lássam. A férfinak pedig azt mondtam, többet ne találkozzunk. Ezek után mondták azt, legyek orvos. Szeretem az embereket, szerettem a biológiát, érdekelt a kémia is, így igent mondtam. Viszont a karate miatt mindig kaptam otthon, hogy sokba kerül. Öcsém miatt soha egy pólót nem mertem kérni, mert rendesen ordítozott velem, ha anyunktól kértem valamit. Tehát kellett a pénz. Én pedig ismertem a módját, hogyan szerezhetek gyorsan sokat. Újra visszamentem az oldalra, és időről időre ismét, ha kellett a pénz. De nem tudtam eltenni. Nem bírtam ránézni. Később mámorító volt a tudat, hogy most vehetek egy pizza szeletet, vagy egy kabátot, vagy egy forró csokit, és senki nem veszekszik érte velem. Boldog voltam, de belülről nagyon szomorú. Találkoztam egy férfival, aki drogot adott szex előtt. Azt mondta kokain, de nem az volt(a hatásaiból gondolom, és abból, hogy még élek, pedig az volt az első alkalom...). Valami olyat adott, amitől zsibbadt az ínyem, ahol felkentem(porba volt törve), és amitől könnyeztem, mert eszembe jutott minden rossz döntésem. Olyan érzés volt, mintha egy vascső járna bennem, úgy éreztem, apró pontokban lyukad ki a bőröm. 15e-t kaptam, és egy darabot elvesztettem magamból aznap véglegesen. Nagyon fájt. Mindeközben a fiú, akit szerettem, megvolt, de nem akartam leragadni, néha összejöttem a klienseimmel hosszabb-rövidebb időre, ő pedig erről mit sem tudott. Úgy éreztem, ha én hűséges lennék hozzá, magamat köpném le, mert ő eközben barátnőt tart szemrebbenés nélkül. Azt mondogatta, ha velem találkozik először, másképp lehetett volna, ha pedig összevesztek, én voltam a hibás mindenért. Mégis szerettem azt az évet, mert sok barátom volt még a tavalyi évről. Egészen áprilisig az volt a kedvenc évem, de aztán valami szörnyű történt. Az apámmal ismét felvettem a kapcsolatot(szüleim elváltak rég). Ő pedig elhívott magához egy hónap után. Furcsán viselkedett, közeledett, de örültem, hogy valaki végre átölel. Többet akart. Részletek nélkül annyit mondok, hogy ő le akart velem feküdni, molesztált, tapogatott, csókolgatott, hozzám ért félreérthetetlen módon. Én azonban leblokkoltam. Úgy éreztem, ez nem velem történik, fel akartam ébredni, nem tudtam mit tegyek. Mikor be akarta rakni nekem, akkor rúgtam bele, hogy nem, én ezt nem csinálom. Felálltam, felkaptam a ruháimat, felöltöztem, elrohantam. Ő utánam jött, haza kísért, és azt mondta, ezek szerint ez túl pikáns nekem. És én sosem fogok olyan férfit találni, aki úgy szeretne, mint ahogy ő. Azóta néha bevillannak képek, naponta 5x-6x, vagy ha alszom, riadva ébredek. Utána nem mertem iskolába menni. Gyártottam a hazugságokat, és a hamis igazolásokat. Végül lelepleződtem, mindent el kellett mondani. Anyum első kérdése az volt, hülye vagyok e, hogy ugye azt állítom, molesztált az apám. A mamám azt kérdezte, nem lehet, hogy csak álmodtam? Senki sem hitt nekem, még a pszichiáter is azt írta, nem biztos, hogy igaz, mert néhány rész zavaros. Soha senkinek nem mondtam ezt el teljesen részletesen, és nem is akarom. Ezek után a srác, akit szerettem, szakított velem, megkérte a barátnője kezét. Ott valami elkattant. Többé senki és semmi nem érdekelt. Rengeteget szexeltem, mikor pedig anyum előtt kellett ezt elmondani a pszichiáternek(akihez az iskola miatt kellett járnom), mindketten elhűltek. 40-50 közöttire tettem azoknak a számát, akikkel együtt voltam, és 30-at vmilyen formában(név, becenév stb) kapásból le is tudtam írni. Igazat mondtam. Nem tudom miért csináltam, a szakvélemény szerint van esély erre is, de az a gyakoribb ilyenkor, hogy magába fordul az "áldozat". Én tomboltam, gyűlöltem mindent és mindenkit, és mint kiderült, a félelmemnek az iskolában(amiért nem mentem be) volt alapja is.

12-ben nem kerestem fel a pszichiátert a megbeszélt időben, de ez nem érdekelt. Évekig akartak előtte segíteni pszichológusok(emócionális gondok miatt, szuicid tevékenység ill gondolatok miatt), de a siker elmaradt. Úgy döntöttem, egyedül oldom meg(,mint mindig...). Az őszi kiránduláson tudtam meg, hogy egy fiú az iskolában elhíresztelte az én kapcsolatomat azzal, akit elsőként szerettem, és azt állította, én csak azért mentem oda, ahol találkoztunk, hogy lefeküdjek vkivel. Egy r_b@nc lettem mindenki szemében. A barátaim nagy része elfordult tőlem. Egyedül maradtam. Mikor nem sokkal később újra találkoztam ezzel a fiúval(akit szerettem), terhes lettem tőle. Ő nem akarta ezt a gyereket. Én azt érzetem, talán lesz valaki, aki szeret minden előítélet nélkül. A babámat elveszítettem, elvetéltem valamiért,magamat okoltam ezért is. Akkoriban kollégiumban voltam a tavalyi évben történtek miatt(ez anyum és az akkori igazgató közös döntése volt, hogy ne hiányozzak...). Mikor elvégeztem a tesztelést, hogy a vér valóban azt jelenti e, amire gondolok, és már nem vagyok terhes, elrejtettem a készüléket(ha megtalálták volna, irdatlan botrány lett volna...). Valaki viszont elvette. Kétségbeesetten kerestem, és egy ilyen kutatás alkalmával talált rám az egyik szobatársam. Meggyanúsított azzal, hogy loptam tőle(csokoládét). Az egész kollégiumban híre ment, mindenki ellenem volt megint. Én tényleg nem vettem el semmit, akkor is volt nálam 30e ft mert megint 'dolgoztam'... ha kellett volna egy kocka is, meg tudtam volna venni. Gl.m__r napokra akartam venni valamit, de ezek után elment a kedvem a vásárlástól. Otthagytam a koleszt, ezek után megint bejártam. Keserű év volt a 12., barátok és megértés nélkül. Nagyon bánatos voltam. Nem tudtam kihez fordulni, ha bajom volt, elmentem találkozni valakivel, akivel pénzért szexelhettem. A fájdalom közben nem gondoltam semmire(sokszor fáj, ha a saját örömére használ vki). Olyan volt, mintha be lennék lőve. Ez volt a k@bszer.m... Nem tudtam tanulni, nem voltak céljaim, nem tudtam mi legyek. Érettségi előtt arra gondoltam, megölöm magam, nem akartam elmenni.

Mikor leérettségiztem, nem tudtam mi legyen. Abba hagytam azt a fajta pénz keresést, nem találkoztam többet senkivel, szakítottam minden kapcsolatommal, és a karatét is abba hagytam. Már semmi sincs, amit szeretnék, semmi, amiért élni lenne érdemes. Hibát hibára halmoztam, és nem megy tovább. Ugyan azok a hibáim mindig mindenben, de sosem tanulok belőlük. Szeretném megállítani és visszatekerni az időt, átírni a múltat...

Kérlek ne írjátok, hogy mekkora r_b@nc, k_rv@ stb vagyok, mert most nem bírom ki, többet már nem bírok ki. Nem tudom mihez kezdjek, azt hiszem nincs már miért felállnom.

A kérdés arra irányul, hogy ezek után mihez lehetne kezdeni.

Ha valaki tud valamit, amitől elfelejtek dolgokat, vagy ismer olyan hipnózisos módszert, ami hatásos lehet, írja meg, legyen kedves!

Ugyan ennyire örülök annak is, ha valamilyen életvezetési tanácsot kaphatok, hogy hogyan érdemes ebből kimászni!

Nagyon szépen köszönöm!