Mit lehet olyankor tenni, amikor az ember nagyon vágyik a szerelemre, egy kis romantikára, de nincs senkije?

Nyilván tudom, hogy fiatal vagyok még, biztos egyszer én is találok valakit, csak ennek ellenére néha teljesen magába kerít a keserű vágy, hogy én is egy viszonzott szerelemben éljek, odabújjak valakihez, vagy táncoljunk, együtt nevessünk stb. Olyan romantikus, szerlemes dolgok. És ilyenkor nagyon el tudok szomorodni, mert nincs senkim, nincs kivel megosszam az életem, nincs kire gondoljak napközben. Félreértés ne essék, nem keresek párt görcsösen, csak az olykor-olykor feltörekvő ehhez hasonló pillanataimban elszorul azért a torkom. Szóval, ilyenkor mit lehet tenni, hogy ez a beteljesületlen vágyakkal teli melankólia kicsit elviselhetőbb legyen?