Más huszonéves nem érzi úgy, mintha be lenne szűkülve?

Én is így érzem. Mondjuk én elég rohanós vagyok mostanában a munka+egyetem kombó miatt és van párom is, aki miatt ösztönösen visdzafogom magam minden társaságban, szóval valamennyire megértem, hogy kikerültem a gyakran meghívottak köréből.

Tedd félre az internetet, és kezdj el emberekkel beszélgetni.

Én is ezt érzem. Az egyetem előtt voltak barátaim, foglalkoztam a hobbimmal, olvastam, filmeket néztem, mozogtam, eljártam ide-oda stb., most meg csak úgy vagyok és kész. Egy átlag napom úgy néz ki, hogy bemegyek az egyetemre, majd tanulok és eszek, alszok. Közben stresszelhetek rajta, hogy sikerül-e befejeznem a beadandót a megadott határidőig, belém fog-e veszni valami miatt a tanár, hogyan sikerült a zh stb., én ilyenekre nagyon rá tudok parázni és ez is leterheli az embert. A nap végén pedig ott állok, hogy igazából nem csináltam semmit, mégis egy hulla vagyok. Az is ritka, ha megnézek egy filmet, de pl. a hobbimmal már csak max. a szünetekben szoktam foglalkozni, sportolni egyáltalán nem sportolok és ez is meglátszik rajtam (meghíztam, de nyilván ez is tovább stresszel), igazi barátaim már nincsenek is ( a régiek lassan eltűntek, újakat nem szereztem) és igazából lassan már azt sem tudom mi érdekel, már nem vagyok olyan lelkes, kíváncsi és érdeklődő. Közben szeretnék rajta változtatni, de minden ilyen irányú próbálkozást értelmetlennek érzek. Ha egy sima átlagos nap is kimerít, akkor nem tudom mit csinálnék, ha még mellette valamilyen közösségi szerepet vállalnék, tanfolyamra vagy edzésre járnék, dolgoznék stb.

Én mostanra jutottam el odáig, hogy abszolút nincs emberi kapcsolatom a szűk családi körömön kívül persze. Aki szeretne barátkozni, haverkodni írjon nyugodtan. Szívesen kialakítanék akár egy baráti társaságot is. 35/f

Ugyanígy érzek, igaz még nem járok egyetemre, más iskolába járok, de nagyon messzire, és ott is csak öregek vannak, öregek az osztálytársaim. Minden közeli barátom állandóan dolgozik, a párom is melózik mindig, nekem az iskola miatt nem adnak munkát, sokat vagyok egyedül, de legalább van időm nyelvet tanulni, meg a hobbijaimra, mióta így van ez a helyzet már elég sok mindent megtanultam, csak hiányzik, hogy nincs sem buli, sem egy közös strand, semmi, de reménykedem abban, hogy egyememen ez másképp lesz.

egyetemen*