Az,hogy az ember szabadon választhatja,hogy akar e dolgozni vagy sem,köze van a magányhoz?

Nem értem a gondolatmeneted, hogy hogy jön a magány a munkához.

Attól hogy valaki dolgozik, még lehet magányos (sőt, ha túl sokat dolgozik, nagyon lefoglalja a munka és se ideje, se lehetősége, se energiája nincs ismerkedni, akkor magányos igazán) és aki nem dolgozik, az is élhet párkapcsolatban.

Ja, már értem.

Viszont nem kizárólag a munkából áll az ember élete, nem csak emiatt járunk ki az utcára. Attól hogy valakinek nincs munkahelye, nem feltétlenül ül otthon a négy fal között elszeparálva. Tehát ugyanúgy emberek között lehet, csak abból a szempontból még jobb is a helyzete, hogy ezeket az embereket ő választhatja meg, ő dönti el hogy hová megy és mikor, míg annak aki dolgozik, muszáj minden nap órákat eltölteni a munkatársaival, akiket nem ő választ meg, ha utálják egymást és rossz a légkör, akkor is velük kell tölteni a napot.

Attól hogy ismersz ilyeneket, nem kötelező így élni. Ez a saját döntésük.

Viszont alapjában véve attól hogy valaki munkanélküli, nem feltétlen kell a saját ellenségének lennie, simán kijárhat, élheti az életét, nem kell magányosnak lennie.

Kérdező!

Általában aki nem akar dolgozni,az pontosan azért,mert nem szeret emberek között lenni napi 8 órában.

Neki sokkal jobb,ha nem alkalmazottként él,vagy emberek között éli az életét.

Szerintem a home office népszerűsége is bizonyítja,hogy sokan ha tehetnék,otthonról dolgoznának.