40 évesen egyedül. Magányosan.mit lehet tenni?

Szerintem meg inkább fura ez a kérdés. Mert ennyi idősen már ott a rutin, a rengetegszer lefutott és ismert körök...vagyis sorban állnak a pi na hegyek.

Viszont a minőség. Nah az a nem mindegy. Hogy érzed e magadban azt, hogy érdemes vagy arra, hogy új lapot indítsd? És ne csak döngess butákat, hanem elengedd az érzelmi bezárkózásodat, elengedd magadat és megmutasd magadat a másiknak, aki nem egy pózért hanem önmagadért szeret.

Ez a kemény ennyi idősen már szerintem.

Mostanában én is csak döngetek és kajak nem tudok mit mondani arra amikor egy csaj az igaz szerelmével szembesít. Hogy elfogadja, kedveli és szereti azt az elveszett romlott embert aki jelenleg vagyok.

Kedves kérdező!

Hasonló helyzetben vagyok mint sokan mások.6 éve elváltam,azóta teljesen magányos és önbizalom nélküli férfi vagyok.

Pestről egy kis faluba költöztem mert a válásom után totális csendre vágytam.

Itt tényleg nyugalmas az élet,de semmilyen program,ismerkedési lehetőség nincsen,még a közeli kis városban sem.

Sajnos mostanában rájöttem,hogy így nem érzem jól magam mert ahogy elhangzott tényleg le tudok én is épülni tulajdonképpen a semmi miatt.

Mióta elváltam nagyon gátlásos lettem pedig akik ismernek korábbról,azt mondják kellemes társaság vagyok és szeretnek velem beszélgetni...de mintha nem tudnám és nem akarnám ezt elhinni..

Amúgy sokat olvasok,újabb idegen nyelvet tanulok,felnőtt szinezőt használok,kvízjátékokat játszom néha biciklizek de ezek mellett mégis olyan mintha a Föld külső peremén lennék ahol senki nem lát.

Persze tudom,hogy nekem kell megváltoznom és más életszemléletet kialakítani.

Jelenleg azon vagyok,hogy elköltözzek innen egy nagyobb városba ahol megtennék mindent,hogy visszataláljak magamhoz és tudjak ezáltal másoknak is adni magamból.

Ha valakinek van kedve beszélgetni,szívesen fogadom és örülnék nagyon.