Csórón, egyedül, magányosan fogok meghalni?

Üdv!

Szintén egyetemista vagyok, csóró, munkanélküli, életcél nélküli, nincs párkapcsolatom, nincsenek nagy barátaim és itt ülök 3 órakor.

Sokat gondolkozok, hogy jó-e ez így, nem lesz belőlem semmi. De rájövök, hogy (szerintem) ez csak a felnőtté válás folyamata, az akadályok felbukkanása, az ÉLET közeledte, ami megrémíszt sokunkat akik hasonló cipőben járnak.

Olyan nincs, hogy ne legyen sehogy! :) ééés

Fő a pozitív hozzá állás! :D

Nem fogsz csórón, egyedül, magányosan meghalni. Csak még nem látod a kiutat.

MOST, ebben a pillanatban ezt érzed...

2 hét, 2 hónap múlva, megint minden más lesz!

Előtted van még az Élet : ha te nyitott vagy a többi ember felé, barátságos és érdekel a többi ember (nem csak magad), akkor hamarosan lesz barátnőd, barátod, társad is!

Szép lassan az életed is kialakul majd, ha szorgalmasan tanulsz és igyekszel... Diplomával a zsebedben akár külföldre is kimehetsz, nem muszáj 1 évig munkanélkülinek lenned.

Nekem a mottóm : "Nincs lehetetlen!" :D

És ez mindig bebizonyosodik, hogy mindenre képes vagyok, ha nagyon akarom...

Vedd a kezedbe a Sorsod és te irányítsd (ne várj a sültgalambra)! Te is odamehetsz másokhoz barátkozni, miért azt várod, hogy téged keressenek?...

Olvass sokat, tájékozódj, érdeklődj és akkor hamarosan kialakul benned, mi érdekelne a legjobban?...

Talán ott is kezdhetnéd, hogy az önbizalmadat fejleszd egy kicsit nagyobbra (szerintem ezzel van a legnagyobb bajod). Keress önbizalom-fejlesztő tréningeket, könyveket!

Olyan a Világ, amelyben élsz, amilyennek te magad teszed!

Kétféle válasz van a kérdésedre. Az egyik az, hogy ha az élet minden területén rossz a helyzeted, akkor nem elsősorban egyenként mindegyik részterület (szerelem, barátság, munka, érdeklődés stb.) problematikus, hanem valami központibb, mélyebb probléma húzódhat meg a háttérben. Önértékelési zavartól személyisgzavaron át a hangulatzavarig (depresszió, disztímia) stb. Ezért fel kellene keresned egy pszichiátert.

Másodszor, akár részletezhetjük is mindazt, amit felsoroltál.

"Azt nem mondanám, hogy barátaim vannak, inkább csak a haver és az ismerős kategóriába sorolnám őket."

Nehéz megmondani, ki a barát és ki nem. Lehet, hogy csak túl szigorúan definiálod. De ha valóban nincsenek barátaid huszonéves létedre, az komolyabb problémára utal, amink utána kellene járni.

"Az egyetemen sok lány van, de ennek ellenére nincs barátnőm, ami kissé feszélyez."

Ha "feszélyez, hogy nincs" (ami elég furcsa megfogalmazás), akkor teszel érte, hogy legyen? Nagyon sokat semmit sem tesznek érte, pl. önbizalomhiány miatt.

Az, hogy feszélyez, hogy nincs, mit jelent egyébként? az, hogy hiányzik egy nő, vagy egyszerűen az, hogy attól félsz, hogy barátnő nélkül nem vagy tagja a normálisak klubjának? A kettő nem ugyanaz.

"Az ismerkedéshez tök bénának tartom magam"

Ezzel nem mondasz sokat, mert sokféleképpen lehet bénának lenni. Leginkább azonban az a helyzet, hogy az önbizalomhiányos férfiak sajnos valóban nem vonzók a nők számára, ahogy egyébként az önbizalomhiányos nők sem a férfiak számára.

"Jövőképem mondhatni nincs. Semmi. Egy év diplomás munkanélküliséget "várok"."

Az egy pozitív jövőkép. Nem sok egyetemista reménykedhet abban, hogy diploma után 1 év alatt megoldja az elhelyezkedés kérdését.

"Ezen felül teljesen a semmibe rohanónak érzem az életem."

Ha nincs konkrét elképzelésed arról, hogy miért élsz és hogyan akarsz élni, akkor az életed egyszerűen elfolyik. Mi az élet? Evés, ivás, munka, alvás. Közben pihenéssel, ami a legtöbb ember számára tévénézés és más hasonló semmiségek. Persze az embernek egy idő után lesz családja, és az elveszi az idődet annyira, hogy ne érj rá gondolkodni, így öregségig megoldja az élet kérdéseit. Az élettől ne várj többet, mert nem több. Ennyi. Pusztán az, hogy élsz, semmit nem ígér és nem jogosít fel semmire. Tehát teljesen a te dolgod, hogy lakhatóvá teszed-e számodra a világodat vagy sem. Őszintén végig kell gondolnod, hogy mit is akarsz voltaképpen, minek örülnél, hogyan akarsz élni, ki is vagy tulajdonképpen. Mindezt nem lehet megspórolni, és ez sokáig eltarthat. Ha arra jutsz, hogy pl. semmihez sincs kedved, semmi sem érdekel, és semmi sem okoz örömet, az depresszió, és orvoshoz kell fordulni.

Ha meg akarod spórolni az önálló gondolkodást, akkor még mindig csinálhatsz úgy, mint a legtöbb ember, vagyis szerezz gyorsan feleséget, csinálj gyereket és a család majd lefoglal, nem lesz időd keseregni, hanem eszel-gürcölsz-alszol.

"hogyan találnék barátnőt"

Könnyen. Ha elkezdesz dolgozni, az önállóság érzete és az, hogy pénzt keresel, növelni fogja az önbizalmadat. Ráadásul a korodbeli nők már házasodni és szülni akarnak, mert erre vannak biológiailag beprogramozva, és ha megbízható partnernek tűnsz, akkor előbb-utóbb meglesz az egyik. A férfiak 80%-a végül talál magának nőt. Ha eleve az a hozzáállásod, hogy te a 20%-ba tartozol, akkor az kóros önbizalomhiányra utal.

Az önbizalmadat kellene újraépítened, és ez sok mindent magával hozna. A nőkkel is sikeresebb lennél, ezért vidámabb és kellemesebb társaság lennél, ezért barátaid is akadnának. Az önbizalmadat pedig úgy tudod felépíteni pl., ha teljesítesz. Pl. ha befejezed az egyetemet, utána dolgozol, ha van valami hobbyd, pl. sportolsz, vagy csak gyúrsz és javítasz a kinézeteden stb.

szívem, én is hasonló helyzetben vagyok.

szar diplomám lesz, csórón fogok meghalni.

az úgynevezett barátaim többsége még havernek sem mondható.

jövőképem egyenlő a nullával.

van párkapcsolatom, mi több, nagyon szeretjük egymást, de ha nincs kessed, akkor csak egy nyomorék csóró lúzerként leszel elkönyvelve a világban, mert a dolgok így működnek...

hát ennyi.

Így van!!!!

Tudod az életben mindenkinek vannak problémái, van akinek az, h nincs barátnője, a másiknak meg az h most milyen kutyát vegyen otthonra.

Nincs is ezzel baj, a baj akkor kezdődik mikor nem oldjuk meg ezeket a problémákat!

Szal tényleg jó lenne, ha összeszednéd magad, és majd ettől leszel felnőtt, h ezeket a problémákat megoldod.

Jó valakinek ez alap, h vannak barátai meg barátnője meg stb., ő majd más problémát fog megoldani, és ettől lesz komolyabb meg bla bla bla...