Csórón, egyedül, magányosan fogok meghalni?

Hát, ha mindezt komolyan és mélyen el is hiszed, akkor jó úton jársz ahhoz, hogy csórón és magányosan halj meg.

Elsőre az jutott eszembe, hogy túlságosan erőlteted a dolgokat. Nagyon akarsz barátokat, nagyon akarsz jól fizetett munkahelyet, nagyon akarsz barátnőt... miközben mindennek úgy futsz neki, hogy úgyse sikerül, úgyse sikerül, úgyse sikerül... ezt így nem lehet.

Kaptál itt hasznos tanácsokat kezdd pl. azzal, hogy megvizsgálod, miért jársz az egyetemre? Tetszik ez a szak? Tényleg ebből akarsz diplomát? Aztán, keress vmi suli mellett/helyett az előző kérdésre adott válasz szerint) végezhető munkát - amint pénzt keresel, egyből kevésbé látod majd felhősnek az életed. Ja, valaki itt azt írta, hogy az ÉLET most kezdődik, hát kérlek, fogd fel, az ÉLETed már tart, huszonakárhány éve. Ne úgy emlékezz a mai napra este, hogy dejó hogy elmúlt, eggyel kevesebb... próbálj ki valamit, amit eddig soha... valamit, ami épít téged... kérlek.

Nézd, nekem volt (mondjuk 17 éves koromtól számolva) 14 olyan évem, amiben tk. nem éltem párkapcsolatban, volt 4-5 egy-kéthetes próbálkozás, de mind befuccsolt. Kb. félévente találtam valakit, akiről biztosra tudtam, ha összejön, nagyon fogom szeretni. Na, egy se jött össze. Meg lehet ezt unni, már majdnem orvoshoz fordultam. Aztán sorra bukkantam mindenféle önismereti könyvekre (címeket szándékosan nem írok, hiszem, hogy ami épp a kezembe akadt, pont arra volt akkor épp szükségem, ehhez mondjuk megtettem azt a kezdő lépést, hogy elmentem a könyvtárba/könyvesboltokba és végigböngésztem a pszicho-polcot). Kezdtem jobban érezni magam. Annyira, hogy rájöttem, teljesen jól elvagyok egyedül, én már nem akarok senki után sem úgy vágyakozni, mint eddig, nem érdekel ez az egész, de nem hagyom, hogy a tanulásom/munkám rovására menjen. Na, alig hogy így rendbe jöttem, 3 hónapon belül lett párom. Rendes, normális, olyan, amilyent szerettem volna mindig is. Több mint 1 éve vagyunk együtt, ami esetemben rekord.

Ennyit a magánéleti válságod kapcsán. Mondjuk a hivatást illetően nekem elég konkrét elképzeléseim voltak/vannak. Ez segített átvészelni sok mindent.

Ahogy végeztél,szedd a batyudat,és irány nyugat,vagy a távoli kelet.Itt nincs jövőd...sajnos.Ott meg összekapod magad mint anyagilag mint erkölcsileg ...persze csajok ott is vannak.Hajrá!

Aztán nehogy azzal gyere ,hogy a haza becsülete,szeretete..blablabla.

Kedves kérdező és azonosuló válaszadók! Ha egyszer sok pénzem lesz komolyan csinálok egy alapítványi utazási irodát és az ilyen problémákkal küszködőket kiutaztatom egy hónapra Szomáliába, Etiópiába vagy más "Luxus" helyre. Ne féljetek, Ők nem siránkoznak. Ha megvan az életbe maradáshoz a kaja és víz akkor boldogok is tudnak lenni. Ha nincs akkor meg nem pazarolják a múltheti kaja maradék energiáit sírásra...

Ezzel igazából csak fel akarlak rázni benneteket az önsajnáló jóléti nyomorból. Egyébként anno nekem is voltak ilyen gondolataim, nem is vittem sokra az életben, de ez csak viszonyítás kérdése ahogy a Világválság is. Egyik barátom sír mert az ötmilliós tartalékához kellet nyúlnia. Erre is az alap szinten élők jutnak eszembe, akik biztosan nem érzik a válságot, mert egy szemmel kevesebb rizzsel már éhen halnának....

Egyébként úgy vettem észre, hogy a mai időjárás mindenkire ilyenszerűen hatott amit csak erősit a szervezetünkből a naphiány miatt kifogyó D vitamin hiánya is. Egyszer kipróbáltam és a D vitamin (vigyázat túladagolható) tényleg rendbe teszi a közérzetet.

00:00 -ás vagyok ...

Csajozás kérdésben annyit, hogy a jelenlegi lelkiállapotod biztosan taszítja a nőket. Nekik olyan életvidám szórakoztató társ kell akire felnézhetnek, aki támaszuk lehet, aki magával ragadja őket és akit körbeleng a szabadság és a szenvedély. Te most nem vagy az, de ezzel semmi gond nincs. (jön még a kutyára teherautó) Receptem nincs, mindenkinél másképp működik a dolog. Mondhatnám, hogy szólíts le minden nap legalább 10 bigét, hogy "szex előtt iszol velem egy teát?" és a nagy számok törvénye miatt előbb-utóbb lesz teázás :-)) A lényeg, hogy lendületesen csináld amit csinálsz...

Hadd mondjam el egy ötvenéves haverom sztoriját. Egy ideje már egyedül él és korábbi fényes önbizalma alaposan alább hagyott. A közértben meglátott egy feszes fenekű korát nehezen betájolható (max 40) nőt, akinek bizony elől hiányzott egy-két foga. Úgy gondolta, hogy ez tuti dolog, mert jó bőr és a kis hibája miatt biztosan szóba áll egy ötvenessel. Hát halogatta a megszólítást és - mit ad Isten - a barátomnak az első fogáról is leesett a korona, így foghíjas lett Ő is. A helyzet iróniája arra ösztökélte, hogy elmondja a csajnak a történteket, aki meg időközbe megcsináltatta a fogait és kifogástalan nővé lett. A nő fetrengett a röhögéstől amikor meghallgatta a barátomat és azt mondta, hogy bármikor kész "teázni" vele. Hát ne várd meg amíg foghíjas leszel !!!

Én szívesen mennék Szomáliába, vegyél fel a listádra!

Azt értsd meg, hogy minden társadalomnak megvan a maga alapszínvonala, ami alatt már nyomorultul érzik magukat benne az emberek. A szomáliaiak akkor, ha egy rizsszemmel kevesebb jut aznap... a közép-európaiak meg akkor, amikor pl. nincs kilátásuk olyan munkahelyre, ahol szívesen végeznének egy megbecsült munkát...

Megjegyezném, hogy azért ránk, magyarokra, jellemző a siránkozás... itt a GYK-n is sok olyan kérdést olvastam már tizen-huszonévesektől, hogy minek tanuljanak, minek járjanak be rendesen az előadásokra, stb., ha úgyis munkanélküliek lesznek diplomázás után. Ezek azok az emberek, akik valahol önhibájukon kívül beszopták az általános siránkozást. Innen szeretném tudósítani, egy munkahelyről, hogy van élet a diplomázás után! És még nem is egy felkapott szakon végeztem. Köszönöm a figyelmet.