Hogyan fogadjam el azt hogy nem lesz senkim?

Ha meg sem próbáljuk nem tudjuk meg mi lett volna ha?

Adni kell neki egy esélyt,legalább 3 alkalomra el mész aztán majd érzed.

Én szerencsére nem lehajtott fejjel megyek álltalában de igen látják rajtad és ez már rossz pont gondolom,bele merek nézni a szemükben és akár szemezni is mert már annyira nem érdekel a dolog,legelőször belül kell rendet tenni ezt magamról tudom, amíg belül nincs rend addig nem sok esélyt látok.

Ahogy mondod.

Ugyan ez van nálam is,most én hiába járok szép helyeken hetközben ha van időm szét nézek más ember örülne neki én is örültem az elején de már ez sem nagyon boldogít,szerintem ez depresszió nekem legalábbis az de szerintem valamilyen formában neked is.

22.

Ez egy pozitív és támogató hozzaszólás volt, köszönjük szépen, szerintem ettől meg jött a kedvük, jó éjt.

De, minden veszve van. Az hogy vannak barátai, meg nem biztos. Én is sajnos nagyon sok felszínes haveromat barátaimnak hívtam, mert annyira akartam hinni, hogy van aki szeret és törődik velem. Beképzeltem, hogy barátaim, de sose voltak azok, csak cimbik voltak. 2 fiú nem segít egymásnak csajozni, mert konkurenciának tekinti ösztönből a másikat. Nem tud segíteni.

Szép közhelyek, de nem segítenek, biztos vagyok benne, hogy nem egyszer próbálta ezeket. Egy idő után belekattan az ember, hogy csinálja a szépen öltözködést, álarcviselést az élethelyzetéről, emberek közé menést már hónapok óta és ugyanott van mint a legelső alkalommal. Abbahagyja az ember ösztönösen, mert feleslegesen van kint a komfortzónájából. Felesleges szépíteni azon a 7-0-án a 89. percben, ígyis úgyis alázva megy az ember le a pályáról.