Ha azt érzed, hogy nem számít senkinek, hogy élsz-e vagy halott vagy, akkor mi értelme van létezni, és napról-napra felkelni?

"Mindig lesz valaki, akinek számítasz. Ilyeneken felesleges gondolkozni, mindenkinek átfut az agyán, majd túlleszel rajta :)"

Egy ember van az eleven közelemben. És biztos vagyok benne, hogy ha arra jönne haza, hogy már meghaltam, pár nap után folytatná az életét ugyanúgy, mint eddig.

"Nem valószínű hogy erre a válaszra számítasz, de csak van valami vagy valaki, aki ezt a nézőpontot megváltoztatja."

Sosem voltak barátaim. Anyukám halott. A nagyszülőm nagyon úgy fest, hogy már annyi ember meghalt körülötte az évek alatt, hogy lepereg róla. A pszichológusom meg... neki is van még egy rakat páciense. Nem változtatna semmin, ha kikerülnék a képből. Úgy érzem magam, mint azok az öregek, akik mondogatják, hogy már mennének a feleségük/férjük után, mert már nem vár rájuk itt semmi. Mert már nincs körülöttük olyan, akinek ne lennének pótolhatóak, felejthetőek.