Mi értelme az életnek, ha nem hiszek semmiben?

Nagy tévedés hogy senkinek sem kell elszámolnod.Először is önmagadnak, másodszor mindazoknak akik az életed részei, harmadszor Istennek.

Lehet hogy most üresnek és értéktelennek érzed az életedet, de ezen csak te segíthetsz, azzal hogy otthagyod ezeket a lefelé húzó gondolatokat egy padon.

És csak egy percig add át magad a pillanatnak.

Éld meg azt ami történik.

Nézd, az élet nem könnyű,de ha egy vallástól várod a boldogságot, még nehezebb lesz.

Legyen hited, önmagadban.Érezd az élet súlyát,de a szépségeit is.Nézz szembe, ne hátrálj meg, mert attól csak még nehezebb lesz.

Az élet voltaképoen egy játék,de nem árt ismerni a játékszabályokat.

Emelkedj felül a kételyeiden, a félelmeiden.

Találd meg azt az ösvényt, ami csak a tiéd.

Ez a probléma a felvilágosodás óta zavarja az embert. Bár a fogyasztói társadalom a lét értelmének kérdése és az egyén közé húz egy fátylat egy életterv segítségével (ovi, suli, meló, buli, hobbi, pár, gyerek, nyugdíj, kampó), de választ nem ad.

Itt se fogsz választ adni. Ezt nem tudja senki, az egész korunk ezzel küzd.

Persze kaphatsz ilyen baromi szép, de irtózatosan semmitmondó válaszokat, mint amit az első írt. Nesze semmi fogd meg jól. Nincs értelme az életednek, de tégy úgy, mintha lenne.

Megjegyzem az élet értelmének fogalmát nem meríti ki az sem, hogy azt csinálod, amit szeretsz, szerzel hobbit, vagy ilyesmi.

A házasságok fele válással végződik, a legtöbbeknek pénzük, idejük vagy erejük sincs hobbira, ráadásul az önmagában kevés. (Pont mert téttelen, játék)

Nem tudok válaszolni a kérdésedre, erre csak te tudsz. Más se fog, mert vagy olyasmivel jön, amiben nem tudsz hinni, vagy olyasmivel, ami partikuláris, nem-kielégítő.

Legegyszerűbb: Tereld el a figyelmedet. A játék a modern ember ópiuma. Választ nem ad, de "ápol és eltakar".

Szia

Az életnek csodálatos értelme van! A kérdés az, hogy miért nem hiszel semmiben? és ez rengeteg másik kérdést vet fel.

Hány éves vagy?(ez fontos) Miért érzel így? Mindig is így éreztél? Mi váltotta ki belőled ezt az érzést(amit leírtál)? Csalódá ért? Mikor? most, vagy folyamatosan az életed során?....

Mivel keveset lehet tudni rólad, csak éppen azt, amit jelenleg érzel/leírtál, ezért nem lenne korrekt ennyi alapján írni arról, "Mi értelme az életnek...?"

Mert az életnek csodálatos értelme van, mint már írtam, a kérdés inkább az, megtaláljuk-e? Ha nem, miért nem?

De egy felől teljesen bizonyos lehetsz: CSAK egy életed van, amit elronthatsz, vagy nagyon boldogan, elégedetten élhetsz, CSAK rajtad múlik! Ha egyedül nem megy, kérj segítséget.

Ismerem az érzéseidet, mert hasonlót éltem át...anno.

Ha nem akarsz minden nap szembesülni az élet számodra értelmetlennek tűnő mivoltával, akkor valamivel el kell magad kábítani. Ahogy egy előttem szóló írta. Mindenki ezt csinálja. Lehetőleg minél kevésbé káros szenvedéllyel foglald le magad. Bár a te nézőpontodból éppen a legkárosabb vezetne leggyorsabban az áhított pusztuláshoz. Viszont ha valamivel megtalálod az örömöd az életben, inkább elodázni akarod majd a halált.

Az életben minden kábítószer, ami nem az alap túlélést szolgálja. A vallás is kábítószer, csakhogy ott az a különbség, hogy ha komolyan veszed pl. a kereszténységet, az az önzetlenség felé terel, míg a többi kábítószer az önzés felé. Persze ez csak akkor számít, ha kicsit érdekel a környezetben élők sorsa. Az az igazság, hogy a teljes nihilizmusból önerővel nincs kiút. Racionális megoldás nincs rá. Minden amiért az ember értelmesnek tartja az életét, irracionális. A pozitív érzelmek, vágyak, szenvedélyek, hit, ezek hajtják valójában az embert előre.

Az ember számára egységesen egyetlen motiváció létezik, méghozzá a boldogság minél magasabb szintű elérése. Az, hogy kinek mi jelenti a boldogságot az mindig más, van akinek a pénz, a hatalom, az érzés, hogy segíthet másoknak, megbecsülés, szeretve lenni, vagy akár a feltétel nélküli altruizmus.

Egy ideális ateista kiszámolja a várható élettartamát és úgy él, hogy ez alatt az időtartam alatt, optimális legyen a boldogságának a szintje.

Ha valaki vallásos, ugyanez a képlet, csak annyi a különbség, hogy számításba kell venni, hogy a halál után még örök boldogság vagy örök szenvedés is következhet és az elkövetett bűnöket sem lehet megúszni a halállal.

Nyilván akkor lesz vki öngyilkos, ha nem hisz benne, hogy azzal az örök pokolra juttathatja magát és úgy kalkulál, hogy az élettartama során a várható boldogságának az átlaga a negatív tartományba fog esni.

A konkrét esetedben arra hívnám fel a figyelmedet, hogy maga a hangulatod, amikor elvégzed a számítást komolyan befolyásolhatja a végeredményt. Ha éppen depis vagy, amikor átgondolod mennyire lehetsz még boldog, akkor könnyen kaphatsz negatív eredményt és leszel öngyilkos, annak ellenére, hogy valójában nem is annyira vészes az élet, csupán éppen egy rossz szakaszában vagy, ami pesszimista szemléletet kölcsönöz.

Továbbá egy másik lényeges tényező, hogy nem lehet eldönteni Isten létezését logikai alapon. Tehát hiába nem hisz valaki Istenben, ha esetleg létezik, könnyen az örök pokolra lehet jutni az öngyilkossággal, így nem igazán ajánlanám senkinek, se hogy megkockáztassa, akármennyire csábító is a lehetőség. Ha pedig egészen reménytelen minden, esetleg szenteld az életedet, vmi kockázatos nemes ügyért pl: aknamentesítsed a vietnámi dzsungeleket vagy ápolj nincstelen betegeket egy bengáli kórházban. Ha esetleg mégis létezik Isten, általában díjazni szokta az altruizmust, amivel jelentősen javíthatod egy esetleges örök boldogságra az esélyeidet, amiről lássuk be, sokkal jobb, mint a totál reménytelenség.

Végezetül pedig érdemes lehet azt is figyelembe venni, hogy pusztán azzal, ha valaki Magyarországra születik, máris egészen kivételesek a lehetőségei. A világ lakosságának 70% nálunk mérhetetlenül szarabb körülmények között tengődik és a fél karját adná érte, hogy Európában élhessen. Számunkra szinte elképzelhetetlen sorsokkal van tele a világ és vannak, akik még ilyen helyzetben is képesek megtalálni a boldogságukat, tehát nem tartom reálisnak, hogy egy európai embernek kizárólag az öngyilkosság legyen az elfogadható megoldás.

A fogyasztói társadalom nagy hibája, hogy saját magát akarja boldoggá tenni, és nem önmagában, hanem a világban keresi a boldogságot. Mindig kitűz magának egy célt, ezzel elhomályosítja a jelen örömeit, bizonyos fokig mindig a jövőben él. Emellett rádöbben, hogy nem tudja meddig élhet, ezért mindent a lehető leghamarabb akar elérni. El is éri, de hamar megun mindent, és egyre erősebb ingerekre van szüksége. Ezért nem lehet az örömöket az egész életre szépen beosztani.

Az embert többek közt az különbözteti meg az állatoktól, hogy hosszútávra tervez, bár tudja hogy végül minden és mindenki megsemmisülésre van ítélve.

Gondolom kamasz vagy, abbol is a halatlan fajta. Nos, a masok es onmagunk szeretete szerintem eleg jo cel. Soha vissza nem tero lehetoseg, hogy erezd masok szeretetet. Hogy van-e ertelme? Ez annyira, de annyira elcsepelt, ostoba kerdes. Inkabb az a kerdes, hogy van-e ertelme lemondani es dacosan eldobni magadtol a jo dolgokat. Szerintem nincs. Egy orokkevalosagnyi idod lesz semminek lenni, orulj hogy most lehetsz valami. Aki internetezes kozben a futott szobabol fiatal emberkent nyuglodik az elet ertelmen annak egy dolgot kene csinalnia: elkezdeni elni.

Nem kell isten ahhoz, hogy a korulotted elo emberek azt erezzek, ez a lany hozzatett a napomhoz es van ertelme vele baratkozni.

Mi a különbség Ateista és a teista között?

-Köztünk maradjon: Metonímia.

Akkor én mit mondjak? - Nekem egy hang azt monndta mielőtt megszülettem, hogy "Nem hihetek semmiben!" -Én meg kinevettem és azt kérdeztem: -Semmiben vagy semmiben sem?

Majd tovább nevettem és ezen gondolkodtam: "Vajki lehet az aki nem hihet semmiben?" és így a nagy nevetés közepette meg is születtem.