Van értelme annak, ha gonosz/istentelen emberekért imádkozom?

Miért szállna vissza, vagy tűnne el (inkább) az "éterben"?

Képzeld el úgy, mint egy poharat, amit nagyon lassan töltesz meg vízzel. Miért várod, hogy egy imától minden megváltozzon? Ez nem így működik, hogy elmormolsz egy imát, majd egyből megváltozik minden. A Szentírás állhatatos imádságról és böjtről ír.

Semmilyen imának nincs értelme.

Az ima a legálszentebb dolog, amit valaki csinálhat.

Feltétlenül van értelme. Istent úgy mutatja be a Biblia, mint Aki a halottakat élővé teszi, azokat pedig amelyek nincsenek, meglevőként szólítja a létbe és az istentelent megigazítja. Amúgy Jézus ezt mondja:

"Valamely házba bementek, először ezt mondjátok: Békesség e háznak! És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességtek azon marad; ha nem, ti reátok tér vissza." (Lukács 10,5-6)

Ebben pedig benne van az is, amire rákérdeztél. Az ellenségért imádkozni nemcsak az ő érdeke, de a tiéd is. Ha imádkozol az ellenségedért, akkor előfordul, hogy a macerálásod helyett más elfoglaltságot talál, pedig még mindig ellenségének tekint. Ezen kívül ez is írva van:

"Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi." (Példabeszédek 16,7)

Ez nehezen képzelhető el imában való közbenjárás nélkül, és ki is lehetne a leginkább motivált abban, hogy az ellensége a jóakarójává váljon, mint az, akinek van egy ellensége?

A Biblia felszólít rá, hogy minden emberért járjunk közben, különösen a hatalomban levőkért. Azt is megmondja, hogy miért: "hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel" (1Timóteus 2,2). Nem lehet minden embert beimádkozni Isten országába. Imában elő lehet segíteni, hogy egy ember döntési helyzetbe kerüljön, szembesüljön Jézus Krisztus valóságával, de minden embernek magának kell dönteni, és sajnos van, aki rosszul dönt. Azt azonban el tudod érni, hogy az ellenséged felhagyjon az ellenségességével, vagy ha erre nem hajlandó, akkor ki tudod magadat szabadítani a kezéből azáltal, hogy imádkozol érte. Hogy ez a szabadulás hogyan megy végbe, Istenre tartozik. Dávid úgy szabadult meg Saultól, hogy Saul meghalt. Ám Dávid egyetlen szalmaszálat sem mozdított meg azért, hogy Saul meghaljon. Vagyis rossz dolog az ellenség halálának, vagy kárának a kívánása, különösen az ezért való ima. De ha te jóakarattal vagy az ellenséged felé, amire ő rosszakarattal reagál, az nem a te felelősséged, és önmagának okoz kárt, ha ezt teszi. Pál apostol ezt mondja:

"Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére." (Róma 12,20)

Izzó szén abban az értelemben, hogy szenvedést okoz neki az, hogy éppen az segít rajta, akitől a legkevésbé várta volna, ami arra ösztönzi, hogy megbéküljön veled, és izzó szén abban az értelemben, hogy még inkább szenved, ha erre nem hajlandó. Ez azonban csak akkor igaz, ha neked tiszta a motivációd, és nem manipulatív szándékkal teszed, amit teszel.

Ez is ide tartozik:

"Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved, Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az ő haragját te reád." (Példabeszédek 24,17-18)

Van értelme, ellenben nem kérte volna.

S azt, hogy megváltozik vagy sem, nem tudhatod, és nem is döntheted el, Isten sem rendeli előre el, hogy kinek milyen lesz az élete.

Mit tudhatjuk, hogy nem jön-e egy olyan fordulópont az életében, ami hatalmasat változtat rajta. Ha szeretnénk a kérésnek eleget tenni, és szeretjük az ellenségünket, akkor a két legnagyobb parancsolat, Krisztus királyi törvényét tartjuk be. Szeretjük a Teremtőnket, és a felebarátunkat. A felebarát pedig mindenki, minden ember, akár ellenség akár nem.

az "agape" szeretet, a feltétel nélküli szeretet, azt jelenti, hogy azért szeretjük, mert Isten is szereti.

(Máté 5:44, 45) 44 Én azonban azt mondom nektek, hogy szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, 45 hogy égi Atyátok fiainak bizonyuljatok, mivel ő felhozza a napját gonoszokra is, jókra is, és esőt ad igazságosaknak is, és igazságtalanoknak is.

Ezzel elsajátítjuk Isten gondokodás módját, így bizonyulunk a Fiainak.

(Lukács 6:35) . . ., szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és kölcsönözzetek kamatmentesen, semmit sem remélve vissza; és nagy lesz a ti jutalmatok, és fiai lesztek a Legfelségesebbnek, mert ő kedves a hálátlanokhoz és gonoszokhoz.

Mivel keresztényekként szeretettel bánunk másokkal, az ellenségeink, sőt az elvakult üldözőink közül is sokan megenyhülnek.

Erre a szeretetre kiemelkedő példa az, ahogyan Isten a tárzuszi Saullal bánt, akiből aztán Pál apostol lett