Mi értelme van a temetőbe járásnak? 18/f

Elmennek a halotthoz, mert hiányzik, úgy kezelik, mintha még élne. Teljesen normális.

Én is ki szoktam néha menni a mamámhoz a temetőbe. Hiányzik, és ha nem is látja, de legalább meglátogatom.

Ez azoknak jó, akik hisznek ebben, a halottnak nyilván mindegy. Különbözőek vagyunk, van aki csak úgy tudja magát megnyigtatni, ha kicsit átveri saját magát. Ártani nem árt vele senkinek.

Ha számodra fontos, az is pont ugyanolyan hasznos, ha otthon, a szobád magányában gondolsz a szerettedre aki már nincs veled. Akár minden nap.

Az ősi pogány hiedelmek szerint az ember földi boldogulása nagyban függ az elhunyt felmenőkhöz való viszonyulástól. Ha az ő jóindulatukat megszerzi az ember, akkor jól fognak menni a dolgai. Ha a haragjukat vonja magára, akkor súlyos nehézségeknek nézhet elébe. Ez a halottak napjának a gyökere, a Bibliához semmi köze, így a kereszténységhez sem. Az ember sorsa a Feltámadott Jézus Krisztussal való kapcsolatától függ. Az elhunytak áthatolhatatlan távolságban vannak az élőktől: vagy a Mennyben vagy a Pokolban.

Sokan fiatalon még iszonyodnak a temetőtől. De ahogy egyre több ember hal meg a környezetükben, a rájuk nehezedő társadalmi nyomás, és a lelkiismeret furdalás kihajtja őket a temetőbe, úgy ma, mint bármikor. A Biblia szerint a halottakat a földbe kell temetni, de utána menni kell tovább. Ezt így foglalja össze:

"Mert akárkinek, valaki minden élők közé csatlakozik, van reménysége; mert jobb az élő eb, hogynem a megholt oroszlán. Mert az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmuk nincs többé; mivelhogy emlékezetük elfelejtetett" (Préd 9,6-7)

A jehovisták abban tévednek, hogy ezt a megállapítást nem földi vonatkozásban értelmezik, ahogy a Prédikátor könyvére az utolsó sorait kivéve ez vonatkozik, hanem abszolút értelemben, ami pedig ellentmond a Bibliának.

Szia!

Nem vagyunk egyformák, van aki azt érzi, hogy ilyenkor tud kettesbe lenni az emlékein keresztül a szeretteivel.

Az idősek többsége leginkább megszokásból járkál a temetőbe, úgymond ez a napi/heti program része, hogy rendben tartják a sírt.

Sokan így emlékeznek meg az elhunytról, hogy meglátogatják a temetőben, virágot visznek, mert szeretik az illetőt, és nem felejtik el.

Szerintem ebben semmi rossz nincs. Nem várnak ettől semmit, pusztán jól érzik magukat lelkileg, hogy törődnek az elhunyttal, a sírjával.

Én tudok olyan idősebb házaspárt, akik nem gondozzák már több éve a közeli hozzátartozóik sírját, és a sír úgy néz ki, mintha már több százéves lenne, benőtte a fű, kissé megsüllyedt, stb. Őszintén, elég szomorú látvány.

Aztán vannak olyan sírok is, amik nem fedett tetejűek. Így hetente ki kell menni kapálgatni a virágokat, rendbe tenni, a gyomokat kiszedni (persze nem télen, de ősszel meg tavasszal simán). Amíg a mamám élt, a dédimamám sírjához ő is kiment hetente 2-szer kapálgatni és rendben tartani.

A november elsejei, össznépi családos kivonulást a temetőbe, meg az órákig való ácsorgást a sír fölött én sem szeretem, mert nem látom értelmét. Oké, hogy ma van Halottak Napja, de nem érzem azt, hogy ez különlegesebb nap lenne a többinél a szeretteinkről való megemlékezésben. Én a mamámhoz, ha időm engedi, kimegyek néha a temetőbe, nem csak november elsején.

November elseje egyszerűen egy szokássá vált a legtöbb emberben, hogy ilyenkor "illik" kimenni a temetőbe, mert mit mondanak mások, hogy nem látják, hogy minimum 1 órát ácsorgunk a sír fölött. Ezzel én sem értek egyet.