Ezek szerint nincs értelme mások megtéréséért imádkozni?

Szerintem nem érted mit akart mondani Jézus.

Olvasd el az 52. verstől, úgy érthetőbb lesz.

[link]

Sose egy-egy kiragadott mondatot próbálj értelmezni, hanem mindig olvasd hozzá, hogy pl. Jézus mire mondta azt, mi volt a kiváltó ok.

Természetesen érdemes imádkozni, hogy mások is megtérjenek. De felvetül a kérdés, hogy te már biztos ismered az Igazságot?

Ne értsd félre, nem szemrehányásból írtam, csak mielőtt másokat szeretnél megtéríteni, nem árt jobban ismerni az Örömhírt.

Ezt a mondatot kifejezetten a tanítványokra és az apostolokra kell érteni. Előző mondatból tudjuk, hogy Júdás árulása és hitetlensége már itt elkezdődik.

Az egész pedig abból indult ki, hogy Jézus saját testét és vérét adja ételül és italul, szó szerinti értelemben. Ez hatalmas zúgolódást és felháborodást váltott ki a farizeusok, sőt(!) tanítványok között is.

Isten természetesen mindenkit meghívott az üdvösségre, azonban a hit ajándékát nem mindenki egyformán kapja. Jézus tudja, hogy a hit mekkora ajándék, nekünk pedig nem adatott meg, hogy halljuk Őt és lássuk csodatetteit:

"29Jézus erre azt mondta neki: »Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek.«"

Van értelme imádkozni másokért, szerintem, mert amíg Istennel beszélgetsz a szeretteidről, esély van arra, hogy megláss olyan lehetőségeket, amiket Isten nyit meg előtted. Ima közben az ember szeretettel tud feltöltődni, és képes lesz megmutatni, hogy milyen vonzó a Jóisten társasága.

Eszedbe juthat ima közben egy könyv, egy vers, egy segítség, amit metehetsz a környezetedben élőkért.

Szóval nekünk jó, embereknek, ha imádkozunk másokért, mert mi formálódunk.

A mi imáink nélkül is megtérnek emberek, mert maga Isten mindent megtesz azért, hogy minnél több ember megmeneküljön. Óriási örömöt érez a Jóisten, ha valaki hazatér hozzá.

Isten vágyik arra, hogy mi is részt vegyünk a lélekmentésben, hogy mi is örüljünk, lelkiekben gazdagodjunk és hogy közösségben legyünk Vele amikor a legnagyobb célért küzd.

"Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének!"

Jak 5,(13)16-20

(I.Tim.2:1-4)

Minden emberért kell közbenjárni mert az az Isten akarata, hogy minden ember megmeneküljön és az igazság ismeretére jusson.

A családtagjaid felé a legtöbbet a cselekedeteiddel kell "bizonyságot tenned", és imádkozni értük.

A fenti idézetet Jézustól úgy lehet helyesen értelmezni, ha elolvasod az egész fejezetet. Az Atya figyeli az emberek szivének a motivumait is. Jézust nagy tömeg kereste, de ők nem azért akartak Jézussal lenni, mert az igazságot szerették volna hallgatni Jézus lábainál, hanem mert jóllakatta őket Jézus kenyérrel és hallal. Csak a szükségeik betöltésére gondoltak, de arra nem, hogy tegyenek valamit ami Istennek tetszene. Ezért kezdte el Jézus rostálni a tanitványait olyan beszédekkel amiben megbotránkoztak és sokan elhagyták.

Így van ahogy az Ige mondja.

Isten hívja valójában az embereket..

A mi részünk az egyház része, a hirdetése az igazságnak, ami az Igében le van írva, az az Igazság!

A hirdetés/hívás emberen keresztül is jön, de a személy akarata, döntése, befolyásolja a végkifejletet. Azt sem tudjuk pontosan, kiért milyen harc, befolyás megy a szellemvilágban, de azt tudjuk, csata megy egy ember lelkéért...

Az ima nagy fegyver, ha jól használják, Isten akarata, ez a Bibliában is meg van, hogy minden egyes emberért legyen ima...

Neked is van egy "kör", ha Istentől való vagy, hogy Isten azt akarja /küldetés/, hogy azokért az emberekért mondjuk pont te imádkozzál...

/Ha mégis elkárhoznának, nem kéri vérüket a kezedből, ha szóltál hozzájuk Isten jó hírével és még imádkoztál is értük.../

Van még olyan is, hogy "egy személyt" helyez Isten a szívedre, vagy többet, ilyenkor érdemes érte, értük is imádkozni..

Bocsi, hogy tömör-gyönyör voltam, de így a lényegről tudtam írni, a körítés nélkül.

Inkább fordítva igaz: Ha Isten már nem "hív" egy embert, azt már nem nagyon tudod "beimádkozni", de ezt csak érett ker. ember érzi meg, és akkor se mehetsz át ítélkezésbe, mert ez Isten kezében marad.

Csak egy ördögi szituáció marad e kérdésben:

A NEM IMÁDKOZÁS - az ördög ezt akarja, akkor befolyása az embereken "érintetlen" marad.

Nem rendelte el, csak tudja, hogy ki hogyan fog dönteni.

Júdásnál is tudta, de az utolsó pillanatig Jézus igyekezett őt a jó felé vonzani.

Szóval, ha Jézus nem tétlenkedett, mondván "minek törődjek vele, úgyis ellenáll", akkor mi se adjuk fel:)

Én most úgy értelmezem, hogy Jézus biztos abban, hogy aki hozzá jön, az egyben az Atyától jön és nem mástól.