Ezek szerint nincs értelme mások megtéréséért imádkozni?

A felvetésed jó példa arra, hogy a Biblia minden szava úgy igaz, ahogy megíratott, de csak a kontextusában abszolút igazság, abból kiemelve csupán részigazság. Részigazság alatt azt értem, hogy minden ízében igaz ugyan, de hiányzik egy-két végtagja, illetve az egészhez képest fogyatékosságai vannak, mondjuk hiányzik egy veséje, és erősen rövidlátó. Amikor kontextusról beszélek, nemcsak a közvetlenül előtte és utána levő szavakra és mondatokra gondolok, hanem az egész Bibliára. Hogy ne bonyolítsam túl, a kérdéseddel kapcsolatban érdemes a Biblia többi mondatát is elolvasni, és azokkal összevetni, mert a teljes igazság nem egyetlen mondatba van koncentrálva. Egy régi protestáns hagyomány szerint a Biblia önmagát értelmezi. Vagyis ha nem értek valamit, akkor semmi mást nem kell tennem, csak addig kell olvasnom a Bibliát, amíg meg nem találom a magyarázatot. Ez még sokszor arra is igaz, amit az ember érteni vél. Ahogy olvassa a Bibliát, sokszor kell azzal szembesülnie, hogy amiről korábban azt gondolta, hogy érti, hiszen egyértelmű, arról utóbb kiderül, hogy ez nem így volt.

Fentebb Imakommandós fórumtársunk utalt az 1Timóteus 2,1-4-re:

"Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért, Királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt, Aki azt akarja, hogy minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson."

Pál apostol imára szólít fel, utána pedig megindokolja, hogy miért. Végső ok az, hogy Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság megismerésére eljusson. Éppen ez ad értelmet az imának. Ha ugyanis Isten ezt nem akarná, akkor teljesen felesleges lenne ezért imádkozni. Mivel azonban akarja, az azt is jelenti, hogy kész arra, hogy mindazt megtegye, ami megtehető. Ha már itt tartunk, az üdvözülninek fordított 'szódzó' többet jelent annál, mint amit mi értünk alatta. Az 'üdvösségnek' fodított 'szótéria' jelent 'megmenekülést', 'szabadulást', 'gyógyulást', 'jólétbe jutást' is. A 'szódzó' ennek az igei alakja, annak minden jelentésével, maga a Biblia is használja ezekben a jelentésekben. Tehát Isten sokkal többet akar annál, minthogy az ember a végén éppen csak megmeneküljön. Természetesen az örökkévaló megmenekülés a legfontosabb, de Istent még az aktuális közérzetünk sem hagyja hidegen. Tudjuk, hogy vannak beteg, megkötözött, szenvedő emberek a környezetünkben, ahogyan az is tudható a Bibliából, hogy az emberiség történelmében élt emberek többsége nem menekül meg. A fenti igéből azonban megérthető, hogy ennek nem Isten akaratának a hiánya az oka, hanem más. Az azonban messzire vezetne, ha ennek boncolgatásába belemerülnénk. Minden esetre Isten akarata az, hogy mindenki megmeneküljön, noha a Bibliából tudható, hogy ez nem fog teljesülni. Ez egyben azt is jelenti, hogy szemben a hagyományos vallásos értelmezéssel, Isten akarata csak bizonyos feltételek esetén valósul meg a Földön, különben nem. Ha Isten akarata mindig megvalósulna, azt mondta volna Jézus, hogy így imádkozzatok: "Beteljesedett a Te akaratod, miképpen a Mennyben, azonképpen a Földön is." Ehelyett azt mondta: "legyen meg a Te akaratod, miképpen a Mennyben, azonképpen itt a Földön is!" Isten akaratának a beteljesedése imatéma. Ha az Élő Egyház jól imádkozik, akkor Isten akaratának a beteljesedése megszaporodik, ha nem, vagy rosszul imádkozik, akkor nem valósul meg. Éppen ezért van értelme az emberek megtéréséért imádkozni. Nem az Atya döntése, hogy adott személyt Jézushoz terelgeti-e, hanem az adott emberé. Isten sok tekintetben kiszámítható. Nyilván mindenkivel egyénileg foglalkozik, de mégis tudható Róla minden, amit kijelentett a Bibliában.

"Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel. Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen." (Lk 1,52-53)

"Az Isten a kevélyeknek ellenök áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád." (Jk 4,6; 1Pt 5,5)

Ez kulcs a kegyelemhez. Isten annak ad kegyelmet, aki megalázza magát Előtte. Aki nem, annak nem. Addig nem, amíg nem. Ezt nevezhetjük Isten felé való nyitottságnak, vagy taníthatóságnak is. Isten mindenkinek kegyelmet ad, aki ténylegesen alázattal közeledik felé:

"Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok." (Jk 4,8)

Ez azt jelenti, hogy Isten mindenkit Jézushoz terelget, aki hagyja magát. Jézus pedig azt mondta, hogy aki Őhozzá megy, azt semmiképpen nem fogja elutasítani.

Amikor azonban az ember mások megtéréséért imádkozik, jól teszi, ha előtte tájékozódik, hogy miért is imádkozzon. Felesleges úgy imádkozni, hogy "Istenem add, hogy XY megtérjen!" Isten nem nyúlhat át az adott ember akaratán. Annak az embernek kell akarnia, akiért imádkozol. Ha ez hiányzik, akkor nem célravezető az előzőhöz hasonlóan imádkozni, mert Isten senkit nem tud megtéríteni, aki nem akar. Isten meg tudja szólítani az embert, ahogy Sault is megszólította, de Saulnek kellett döntenie, hogy engedelmeskedik-e Jézusnak, vagy nem. Ha ellenállt volna, soha nem lett volna belőle Pál apostol. Elhagyta volna Isten befolyása, és tovább üldözte volna az Egyházat. Vagyis mi addig imádkozhatunk hatékonyan egy emberért, amíg az döntési helyzetbe nem kerül. Lehet azért imádkozni, hogyha ez bekövetkezik, akkor Isten bölcsessége támogassa a döntését, de azért nem, hogy helyette döntsön. Ezért az emberekért való közbenjárás lényege az, hogy adott embernek lehetősége legyen szembesülni a Feltámadott Jézus Krisztussal, a többi rajta áll. De sok ember soha nem jutna el a szembesülésig, ha nem lennének, akik azért imádkoznak, hogy Isten egy pillantra libbentse fel a megvakított elméjű hitetlen emberek szívéről a leplet, ami vakká teszi őket az evangélium számára. És ezen kívül arra is szükség van, hogy amikor Isten kicsit elhúzza a függönyt, legyen valaki, aki elviszi ahhoz az emberhez az evangéliumot, ugyanis emberek által hallja az ember a hírt.

Nem olvastam el az idáig érkezett válaszokat, de ez épp fordítva lenne logikus!

Minél inkább Istentől jön a hit, annál inkább imádkozhatsz Istenhez, hogy adjon hitet! (Persze az ő akarata dönt végül.)

Minél inkább a te egyéni döntésed amit Isten minél kevésbé befolyásol, annál inkább értelmetlen lenne más megtéréséért imádkozni!