Ha már kb.3 éve nincs szükségem emberi kapcsolatokra, akkor mondhatom, hogy én egy beteg ember vagyok?
Nem járok el bulizni, de még a barátaimmal is nyögvenyelősen találkozok, ha hívnak. Szüleimmel élek, dolgozom és itthon vagyok, nem járok ezen kívül sehova. Barátnőm már 6 éve nincs, de az első is csak néhány hétig tartott. Tavaly összesen 2 randim volt, abból az egyik csak azért, mert úgy éreztem, egyedül fogok maradni, ezért bepánikoltam, a másikat meg egy lány kezdeményezte, de egyszerűen nem volt az egészhez kedvem. Tehát mai napig fogalmam sincs, mit jelent párkapcsolatban lenni.
Meló után mindig egyedül fekszem a sötét szobámban a telefonom nyomkodva.
Régebben nagyon rossz volt, hogy magányos vagyok, és nincs aki szeret, mára eljutottam oda, hogy én se tudnék szeretni senkit. Nem mosolygok, nem nevetek, legszívesebben mindig csak itthon feküdnék és aludnék egymagam, hogy mindenki békén hagyjon, had pihenjek nyugodta.
Pár hete gondolkodom, hogy én nem szimplán más vagyok mint a többi ember, hanem szimplán van valami bajom, ha ennyire bezárkóztam, valszeg nagyon megbetegedtem lelkileg az utóbbi évben. Eddig igazából fel se tűnt az egész, csak mindig csodálkozom, hogy én másokkal ellentétben kb. tojok az egész világra, meg ami benne történik.
[25F]
Folytasd a Talmud tanulmányozását, hiszen minden más vallási írással szemben elsőbbséget élvez.
"Az egyiknek nincs étvágya az ételhez, a másiknak nincs étele az étvágyhoz."
Zsidó közmondás
Szia!
Először is, az már egy jó jel, és kezdő lépés, hogy felismerted a problémát.
Sajnos valljuk be, ez egy probléma, mert szeretet nélkül az élet sivár.
Az a probléma gyökerező forrása, hogy túl sok időt töltesz egyedül, és már az agyad rutinszerűen megszokta ezt.
Ezen kell változtatni, már ha persze szeretnél.
Én amondó vagyok, hogy csak egy kezdő lépés szempontjából beszélgess el valakivel, nem mondom, hogy szakember, elég egy olyan személy, aki ért az emberekhez.
Ha pedig ez megtörtént, akkor azért kell szakember, mert szerintem ez egy fajta kedélyzavar, amit gyógyszer nélkül is lehet kezelni, csak egy helyes út kell. (Leginkább egy érdeklődési kör)
Viszont civil emberként, én azt tanácsolom neked, hogyha első körben nehéz is, de valamennyire nyiss a környezeted felé, de olyan módon, hogy annak legyen tartalma is, és ne csak úgy legyél.
Írásodból adódóan egy értelmes férfinak tűnsz, ne hagyd, hogy az írásnál, és a munkarobot üzemmódnál leragadjon a személyiséged is, mert így lehet kikövezni egy üres, és torzult utat magad elé.
Én, mint veled egykorú férfitársad, tanácsolom neked, hogy élj egy önálló életet (Ha anyagiak engedik), és igen is, kezdd el ápolni a baráti kapcsolatod/kapcsolataid, és aktívan vegyél részt benne, hidd el, hogy az első önmegerőszakolás után, a többi jönni fog magától, és amikor érzed azt, hogy végre kezded kitárni a szárnyaid, akkor esélyes, hogy a nők felé is fogsz tudni nyitni, és befogadóképes leszel a szeretetükre, törődésükre.
Ami fontos! Fiatal vagy még, a lehető legjobb korszakod, még csak most kezdődik, ne legyél önmagaddal szemben önző, ne vedd el magadtól a fiatalságod, hogy telefont nyomkodsz, mint azok a zombik, akik még írni se tudnak normálisan, és nem azért mert betegek, hanem mert szimplán olyan üresek, amilyen TE NEM VAGY!
Járj el sportolni, kapcsolj ki néha, és tűzz ki olyan célokat, amibe akár csak egy minimális potenciát látsz, és hidd el nekem, hogy elindul egy olyan fázisban az életed, amit lehet korábban még meg se tapasztaltál, hogy milyen szép is lehet.
Nagyon sok szerencsét kívánok neked, és hiszem azt, hogy szerencsével is fogsz tudni járni! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!