Tényleg jó panelban lakni?

Igazi panelben nem laktam, csak a Kiss Lajos-i 3 emeletesekben. Szörnyű volt. Még két emelettel följebbről is hallani lehetett, hogy ki mit csinál, kinek a gyereke volt rossz.

A ház körül játszottak a gyerekek, ordibáltak, olvasni se lehetett.

Az öregasszony úgy járt szomszédolni, hogy a tévét hangosan hagyta, és még nagyot is hallott.

Amikor 10 évesen egyszer falun nyaraltam, akkor jöttem rá, hogy mennyivel jobb lenne ott. Csend, állatok, az emberek nem rohannak, beszélgetnek, a kertben meleg paradicsomot lehet szedni. Jó, a liba nem hagyja magát megsimogatni, de azt is meg lehet szokni.

Nagyon irigyeltem a kertes házas embereket. Most van egy kis kertünk, zöldségekkel, és kamra befőttekkel.

Szerintem gyereknek nem lenne szabad panelban fölnőni, szükség van a természetre körülöttünk.

8 éves koromig laktunk panelben. Apámék vettek egy szőlőt, mert meg lehetett bolondulni a három gyerekkel a 65m2-es lakásban. Nem ma volt, de már 30 éve sem lehetett minket leengedni a játszótérre, mert a kulcsos gyerekek bandáztak, megverték a kisebbeket. Szóval nem a mérnök-csemeték jártak le általában...

Én mégis szerettem, a bűzből, zajból nem sokat vettem észre, csak hogy apám néha dörömböl a falon, mert a szomszédék verekedtek. Volt ott minden: félrek..rás, verekedések, emeletről leugrás. És az a lakótelep most sem jobb, többnyire a régi lakók vették meg az eladó lakásokat a gyerekeiknek.

Hálás vagyok a szüleimnek, hogy épitkeztek, és nem ott kellett felnőnöm. Ez akkor tudatosult bennem, amikor kamaszként az ott lakó osztálytársaimhoz felmentem néhanapján.

Viszont tény, hogy sokkal kényelmesebb egy társasházban lakni, amennyiben normálisak a lakótársak. Most saját kertesben élek,és néha már totál ki vagyok, annyi a meló a ház körül. Nem lenne rossz, de főállás mellett elég kimeritő tud lenni, amikor vakolni kell, söprögetni, ha fúj a szél, mert annyi port, levelet odahord a járdára, hogy már külön helyrajzi számot kéne adni a kupacnak, amit a szemeteslapáttal összegyüjtök. :) És akkor benn a házban még nem csináltam semmit.

Hülyeség elitélni a panelrajongókat. Ismerek olyat, akinek pont jó, ott nőtt fel, jók a szomszédok, közel van minden, autójuk nincs, az apóssal tartanak fenn egyet közösen, ha menni akarnak messzebbre. Olyan rajongót is ismerek, aki kiadott 13 mihályt egy másfél szobás lakásra, mert a 3.ker.-ben van. Ő pl. tipikus plázában kapirgáló plasztik nő, aki akkor is ilyen lenne, ha kertesben lakna. Szóval ott is laknak sokféle népek. :)

22:

"Szerintem gyereknek nem lenne szabad panelban fölnőni, szükség van a természetre körülöttünk."

Mert kötelező minden szabadidőt otthon a 4 fal között tölteni?

Én pontosan azért preferálom a társasházat (nem panelt, és lehetőleg vastag falakkal), mert szeretek a természetben járni, nekem egy kert kevés lenne, ugyanakkor éppen elég gond ahhoz, hogy ne lehessen a hétvégéken azt csinálni, amit szeretnénk. Engem gyerekkoromban is vittek kirándulni, kerékpározni, meg sok más helyre, testvéreimmel sokat játszottunk az erdőben, nem gondolom, hogy otthon dekkolva az udvaron, cserébe iskolába messziről buszozni jobb lett volna.