Ti hogy vagytok képesek panelban lakni?
Eddig egy kis tanyán laktam, hatalmas zöld övezetbe, állatokkal körülvéve. Egyetemre beköltöztem egy nagyvárosba, panelba, a 12 négyzetméteres "privát"szférámmal, egy fenyővel és valami örökzöld szobanövénnyel.
Az elején, mikor itt laktam csak a szomszéd gyerekek üvöltését hallottam. Mióta egy házaspár a lakótársaim megőrülök, megfulladok. Mindig beszélnek, nyitott ajtónál, tévét néztem , pedig mikor meghirdettem az elbérletet , direkt mondtam nem lehet, hozni. Bár nem tűnnek túl értelmesnek, lehet , hogy csak gyenge a szövegértésük. Állatot se lehet idehozni. Zöldövezet alig. Hónapok óta nem énekeltem egy jót, mert tudom, hogyha én hallom a szomszédot ők is engem. Az egyetlen pozitívum, hogy itt meleg van. Ti milyen praktikákkal nyomtátok ezt el? Néha , ha belejönnek a pofázásba, a füldugón és a zajvédőn is áthallatszik, főleg a srác hangja.
válasza:TE MIÉRT laksz panelban?
A többiek ugyanazért, mert ott van lehetöségük lakni.
válasza:"pedig mikor meghirdettem az elbérletet , direkt mondtam nem lehet, hozni."
Most nem értem, te hirdetted meg? Akkor miért hagytad őket beköltözni?
válasza:Nem az volt a kérdés, hogy ki MIÉRT lakik panelben!
Ez szokás kérdése. Én panelba születtem és sosem zavart a környezet. Valószínüleg a tanyán zavarna a nagy üresség, csend, sötétség éjjel. Majd megszokod.
válasza:"Nem az volt a kérdés, hogy ki MIÉRT lakik panelben!"
Jogos felháborodás, de sok értelmét nem látom magának a kérdésnek. A kérdezőnek szemmel láthatóan szar, és ha mindenki más azt írja hogy szar, akkor neki ettől jobb lesz? Vagy attól jobb lesz hogy megtudja másoknak milyen? :D
Tehát kvázi nem a panellal van gond, hanem a kérdező lakótársaival.
válasza:Hétvégenként én is áthallottam az alsó szomszédokat, cserébe ők azt, hogy én mosok. A lakótársam pedig mikor kibeszéltük a barátnőmmel a szerelmi életemet.
Ez ilyen.
De legalább nem kellett naponta felutazni.
válasza: válasza:Ilyen szóhasználattal és fogalmazás képességgel egyetemre? Bocsi, nyelvtannáci vagyok.
Figyu, én is vidéken nőttem fel, a legkellemesebb élményem egy szalmabálához kötődik ( komolyan mondom).
A panel bezártságát nagyon nehezen szoktam meg. Az, hogy kb. intim környezetben élsz vadidegenekkel, az meg pláne ( a vékony falakra értem). Ha biciklizni akarsz, akkor le kell menni a garázsba, csuk, zár, cipel, kinyitni a 3 mázsás vaskaput, stb.
Én úgy fogom fel (mostmár, persze volt idő mikor kiakadtam) hogy ez csak egy ideiglenes állapot. És azért tanulok, azért küzdök, hogy ez másképp legyen majd később. Nem panelproliként akarok meghalni, hanem akár a füves pusztán avgy akár a tyúkólban, de nem panelban, miközbe a fejemre hullik a vakolat, mert a felettem lakókra rájött a b**szhatnék..
Szóval igen.. hidd el mások is vannak ezzel így. Egyébként meg nem értem, apukádnak miért nem szólsz h másik lakótársakat szeretnél? Egyetemen van egy csomó ember, aki albit keres. Lehet, hogy ők is pont ilyen helyzetbe vagy. Kompromisszumot nem tudsz a házasokkal kötni?
Van-e erre praktika? Nincs. Talán az, hogy megtaláld a lelki békéd a nagyvárosban is megannyi nehézsékkel kikövezve :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!