Milyen volt külföldre költözni lelkileg? Hogy élted meg?
Borzasztó kettős érzéseim vannak, reálisan tudom, hogy a költözés a legjobb döntés amit meghozhatunk, mégis nagyon félek a változástól.
Férjemmel már két éve sokat utazgatunk munka miatt, és kb két havonta jövünk haza a szülői házba, ahol felnőttem. Először nagyon izgalmas volt, alig vártam, hogy új országokat ismerjek meg, érdekes volt látni mennyivel fejlettebbek, modernebbek, és az emberek hozzáállása milyen laza, pozitiv az élethez. Teljesen más volt a közérzetem, azt gondoltam alig várom, hogy majd egy ilyen helyen élhessünk és magasabb életszinvonalon. Viszont ahogy telik az idő egyre jobban hiányzik az otthonom, mindig nagyon várom, hogy végre hazajöjjünk. Időt akarok tölteni a nagyszüleimmel, amig élnek, alig várom, hogy hazatérve az állatkáimmal legyek, vagy csak kimenjek a kertbe, ahol a gyerekkorom töltöttem. Érzelmi alapon nagyon kötődöm ide, nyugodt erdélyi kis falucskába, de közbe eszembe jut, mennyire vágytam arra, hogy új életet kezdhessek egy jobb minőségben. Hogy mennyire lenéznek itt magyarként, hogy leépült a szomszédos város, ahol semmi lehetőség nincs már, sem jó iskola, sem eü.
Tehát reális alapon minden amellett szól, hogy menjünk, alapozzunk meg egy jó életet magunknak, hisz fiatalok vagyunk, nem köt le gyerek, sem fix munkahely, otthonról is tudunk majd dolgozni, határ a csillagos ég. Arról is szoktunk beszélni, hogy jelenleg bárhol élhetnénk, miért ne válasszunk akkor egy gyönyörü helyet, tó vagy tengerpart mellett... aztán azon gondolkozom, nem leszek-e nagyon magányos majd? Mennyit lehetek majd az idős nagyszülőkkel? Itt van minden barátom, megszoktam, hogy ha időnk engedi beülünk kávézni stb. Itt mindenki ismer mindenkit, ha kell van kihez fordulni, de közben hátrány is, mert nem tudok úgy új életet kezdeni, hogy kb születésem óta mindenki ismer, volt osztálytársakkal találkozni kifejezetten görcsös.
Szóval nagyon össze vagyok zavarodva, le szeretnénk már telepedni de nagyon nehéz a döntés. Köszi, ha irtok tippeket, tapasztalatokat!
Én egyedül költöztem ausztriába 19 évesen.
Az eleje nagyon nehéz volt, ami mondjuk az én hibám is volt, mert esélyt sem adtam az egésznek, eldöntöttem hogy ez rossz és kész.
Aztán kb fél év után megembereltem magam és adtam egy esélyt az egésznek. Életem legjobb döntése volt
Elég introvertált vagyok, lassan ment, de kialakutl a rutinom, lettek barátaim, hobbijaim. Kb 1-1,5 év után eszembe se jutott többet hogy hazaköltözzek
Köszi a választ, ez elég biztató.
Én is introvertált vagyok, de a megszokott 2-3 barátomhoz nagyon ragaszkodom. Valamiért az van bennem, hogy nem találnék új, befogadó közösséget és magányos leszek, de ha másnak sikerült nekem is összejöhet.
Én is kiköltöztem egyedül. A munkaadóm porig alázott a legelejétől. A lakással átvertek.
Nekem is rosszul indult, vagy inkább úgy mondanám úgy viselkedtek velem mint egy trógerrel. Nem volt ennek értelme.
Én magányos vagyok, 6 év alatt több helyen is éltem, de a régi barátokat nem pótolja semmi és senki. Viszont ők sem a szülővárosunkban élnek már, így ott nem sok minden maradt nekem, amiért visszamehetnék.
Sajnos Magyarországra költöztem, őszintén itt rosszabb az emberek mentalitása, mint otthon, pedig otthon is sikerült sok érdekes fazonba belefutnom.
Gyerekkori barátom is Magyarországon él, de távol vagyunk így is egymástól. Ő is magányos. Barátnőmék tizenéve Németországban, mégis magányos.
Szóval én azt látom, hogy nem alakulnak új, tartós barátságok külföldön.
Szinten erdelyi, es csaladostol koltoztunk, 30 felett, ugy hogy hitelmentes sajat kertes hazat es jo allami melot adtunk fel.
Nem konnyu dontes, de mivel hosszutavon nem akarom hogy a gyerekeim ilyen kornyezetben es mentalitasban nojjenek fel, na meg a jobb anyagi oldala is, koltozes lett.
A gyerekek semmi gont nelkul beilleszkedtek, siman baratkoznak. Felnottkent sem lehetetlen, igaz nem lessz mar gyerekkori barat kategoria. Igaz, mi Irorszagba koltoztunk, itt sokkal baratsagosabbak a helyiek, mint Nemetorszag vagy Ausztria, ahol csak kb olcso munkaero vagy.
A klima is megemlitendo, se hideg telek, se nyari kanikula. Es nem esik annyit mint ahogy a legenda tartja. Plusz a tenger egy kopesre van, mig otthon egesz telen betegek voltunk evi 2-3x is antibiotikum, itt soha nem voltunk csaladorvosnal felfazassal vagy leguti problemakkal.
Ee rokonok se család se senki.
De bárki akit megismerek kulfoldon, olyan fura hallani hogy megy haza az anyjához meg főzött az anyja nekem meg nincs otthonom max szállasok alberlet, meg nincs anyapa család senki akihez csak ugy beugrok, vagy kihuz a bajbol, ha epp munkanélkuli kettem vár qz utca vagy befogad vmelyik kulfoldi addig mig nem találok masikat, es nem egy mkndja hogy nem dolgozik soha eltartják a szulei hatalmas céguk van, meg ott jarnak kint sukikba is ha akarják simán masik szakmát is tanulnak, en meg nem is ugrálhatok csak ugy be kulfoldi sulikba se dolgozni kell ha nincs penz vár a pályaudvar meg ezek.
Karacsonykor is egyedul en vagyok kint az akknek senkije nincs kint es egyedul bóklászik az utcakon munchenben is hatalmas volt a karacsonyi falu is mindenki mosolyog családdal vagy párban vannak vagy diákok oszttárssal stb, en meg mint vmi kivert magyar csöves kóvályogtam egyedul.
En lelkileg nem birtam.
Sosem volt jelentős honvágyam, nekem elég évente 2-3 alkalommal látogatni. Emiatt kicsit bűntudatom is volt egy időben igazából. Elvétve hiányzott pl Budapest (ahol csak pár évet éltem), de a szülővárosom nem. A családom többsége nagy lokálpatrióta és a helyi közösségben mindenki ismeri őket, de én sosem éreztem, hogy odatartoznék.
4 éve élek külföldön, még nem merült fel bennem, hogy visszaköltözzek Magyarországra.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy alapból voltak itt helyi barátaim, szóval sosem volt probléma a magány vagy a barátkozás. Az ünnepekre is mindig hazamentem eddig.
A tesóm fél évig bírta külföldön még évekkel előttem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!