Lelkileg hogyan tennéd túl magad a helyemben, ha el kellene költöznöd abból az albérletből amit nagyon megszerettél?

Csatlakozom az elsőhöz. 40 leszel hamarosan és sosem vesztettél ennél jóval fontosabb dolgot? Mázlista.

S most sem veszted el, csak előre félsz... Az OK, hogy gondolkodsz, mi lesz, ha, hisz benne van a pakliban, hogy menned kell, de keseregni nincs értelme. S igenis megleszel másutt is, van, akinek a saját országát kellett elhagynia, pedig nem akarta, mégis ment tovább az élet, na az ilyeneket nem irigylem, brrrr. Én is ragaszkodom a saját otthonomhoz, de ez már saját ház, sok melóval benne. Az albérletek jöttek, mentek, ha jók is voltak, ilyen az élet.

Én megértelek téged. Szerintem többen vannak ilyen helyzetben, hogy kifogtak egy nagyon jó albérletet, aztán félnek elveszíteni. De ez egyelőre még a jövő, ezen tényleg ne morfondírozz, hisz mi sem tudunk neked tanácsot adni előre, mert ez a jövőbeli szituáció nagyon sok mindentől fog még függeni.

Gondolj arra, hogy akik vettek, felépítettek egy házat, és azon aggódnak, hogy hogy fizessék a törlesztőt, nekik milyen rossz lehet... :/

És ha egyszer tálaltál ilyen jót, miért ne találnál még egyszer? Ezzel a lehetőséggel is számolnod kell :)

#7, akkor te még nem vettél fel jelzálog-alapú hitelt, úgy kb min. 15 évre.

Ráadásul ha esik, ha fúj, abban a lakásban kell kínlódnod ha tetszik, ha nem, ha beköltözik a szomszédba a dobos pista, vagy a kolompár család.

Vannak lehetőségek az életben, amikre szinte 0 éves korunktól figyelni kell, és ha adódik, foggal körömmel kapaszkodni bele, felszerelkezve profi ügyvédi háttérrel.

Hitelből lakást venni.....előbb mennék egy odvas fába lakni.

Én nemrég adtam fel a saját kis lakásomat, egész életemben albérletben éltem, szobákat vettem ki, különféle emberekkel kellett együtt élnem, volt olyan, hogy majdnem 10- en éltünk egy 2 fürdőszobás házban, és volt hogy szobamat is megosztottam egy másik emberrel.

Szóval tudom milyen fontos a hely, ahol élsz, nem mindegy hova mész haza. Nem a tiéd, de akkor is otthonodnak hívod.

Volt egy jó fizető munkám, szóval ki tudtam venni egy kis egyszobas lakást, saját konyha, fürdő, minden, szépen berendezett, felszerelt volt, nem kellett kerülgetni senkit, nem kellett osztozkodni senkivel. A hanguLatom is sokkal jobb volt, de aztán megszűnt a munkám és nem bírtam fizetni a lakást, most megint szobát berlek, vadidegenekkel lakom egy házban.

Nehéz volt otthagyni a kis lakást, mert szinte tökéletes volt nekem, jó környék, szerettem ott lakni, de nem volt más választásom, el kellett jönnöm.

Együtt tudok érezni!

Én mondjuk SharedHouse-ban lakom. Ez másabb, mint a társbérlet/sima lakótársi rendszer. De érzésben hasonló a te helyzetedhez.

Én nem tudom mi lenne, ha el kéne mennem innen. Mármint tudom, mert 420.000 HUF a nettó keresetem, szóval értelemszerűen relatíve egyszerűen átköltöznék máshová. Valószínűleg akkor összeköltöznék a párommal. De nagyon fájna ezért a helyért a szívem.

Én több, mint 5 éve lakom itt a társaimmal. 6-an lakunk együtt egy elég nagy házban. Ha csak nem a párommal költöznék össze, akkor nem tudnám elképzelni, hogy másokkal lakjak. Ahhoz már túlságosan összenőttünk.

20/F