Akik nagyon szerettek volna külföldre költözni, azok lelkileg hogyan "győzték meg" magukat a végső döntéssel kapcsolatban?

26 éves múltam, nem rég végeztem el a mesterképzést, illetve fél év múlva megkapom a földrajztanári végzettségemet is. Gondolkozom PhD-n is, de az elsősorban a jövőm megalapozásához volna szükséges (nyilván az eddigi tanulmányaim is). Budapesten élek még a családommal, aránylag jól élünk, van munkám is, bár majd szeptember elején kiderül, mennyire elég a pénz.

Viszont egyszerűen úgy érzem, hogy nem akarok itthon maradni, gimnáziumi barátom most fog elköltözni Svédországba, miután elvégezte az orvosit, más barátaim is gondolkoznak azon, hogy mit tegyenek. Egyszerűen nem érzem jól magamat Magyarországon már (szerencse, hogy Budapest más, de ki tudja, meddig), az áprilisi történések nagyon lehangoltak, azon kívül itt van a háború is a szomszédban és őszintén szólva nem azért tanultam eddig, hogy agyonlövessem magam (tudom, NATO, ha vh. van, akkor úgyis mindegy, hol élünk, stb., a kérdés lényege nem ez), nem érdekel már az ország se, mert annyira el lett rontva az egész. Folyamatosan őrlődöm, hogy mit csináljak, lehetőség szerint minél messzebbre költöznék (Ausztrália, Új-Zéland - tudom, hogy a bevándorlás ezen országokba nem könnyű, de most nem is feltétlenül a célország a fő), de azért félek is, mert könnyű azt mondani, hogy menjünk, megtenni nehezebb.

Nincs párom, így egyedül mennék, de sok dologtól félek, pl. a beilleszkedéstől, a kulturális különbségektől, a nyelvtől, munkalehetőségektől, de mint mondtam, Magyarország számomra egyre kevésbé biztosít kellemes életet. Szívesebben maradnék itthon, de attól is tartok, hogy ha nem lépek időben, akkor később már nem fogok tudni. A PhD célja is az lenne, hogy kapcsolatba kerüljek külföldi egyetemekkel, mert nyilván amíg nem az éhhalál a tét, a képesítésemnek megfelelő állást szeretnék, tehát amíg nem menekülni kell az országból (szó szerint), addig azért válogatnék, mert nagyon nem mindegy.

Az volna a kérdésem, hogy akik kiköltöztek külföldre és előtte nagyon sokat gondolkoztak és emésztették magukat, azok hogyan tudták meghozni a végső döntést? Mennyire volt nehéz, főleg az elején? Főleg olyanoknak érdekelne a története, akik egyedül mentek külföldre.