Huszonévesek, fiatal harmincasok! A ti gyerekkorotokban mennyire volt elterjedt, hogy minden gyereknek külön szobája legyen?

Egy másik kérdés ihlette ezt, illetve az, hogy csak egy kis házat tudtunk venni, viszont több gyereket szeretnénk. Tervben van a ház bővítése, de nem biztos még, hogy lesz rá elég pénzünk. 27 éves vagyok amúgy, de visszagondolva az osztálytársaimra, barátaimra, szomszéd gyerekekre, hát jó ha a felének volt külön szobája. És teljesen átlagos anyagi helyzetű családokra kell gondolni. De az egyik kolléganőm 2 évvel fiatalabb nálam, még a szüleinél lakik és 3-4 éve halt meg a mamája, aki velük lakott, azóta van külön szobája, addig bizony (tehát 21-22 éves koráig) az öccsével volt egy szobában, pedig volt több fiúja is, nem tudom, hogy oldották meg, de valahogy megoldották. És ők is tök normális család, több autó van a családban, eljártak nyaralni stb. (Mostmár amúgy van egy komolyabb kapcsolata a lánynak és lassan elköltözik.) Én sokáig anyukámmal aludtam egy szobában (kb 11 éves koromig), utána elváltak a szüleim, elköltöztünk, lett saját szobám. Úgyhogy mire kamaszodtam már külön voltam, plusz amíg anyukámmal aludtam is igazából napközben enyém volt a szoba, így annyira nem tudom, hogy milyen, ha nincs saját szobája az embernek.