Mi lenne a hajléktalanság vésztervetek az esetemben, ha pontosan ugyanolyan életutáló lusták lennétek, mint én?

Gyűlölöm az életet, gyűlölök tanulni és gyűlölök dolgozni. Sosem tudtam elfogadni, hogy 40 órás munkahét van és hogy mindenhez is hülye és lusta vagyok. Annál is jobban gyűlölöm az eltartó családom és Magyarországot valamiért. Lényegében mindent gyűlölök. De mindig is gyáva voltam véget vetni az életemnek, pedig ha nem így lenne, már nem lennék itt. Ja és gyűlölöm a pszichológusokat és pszichiátereket, sosem fogadtam meg a segítségüket az elmúlt 10 évben.

Elvégeztem 2 éve egy vidéki egyetemet itthon egy olyan szakban amit gyűlöltem (informatika). Direkt úgy választottam ki az egyetemet, hogy tudtam, hogy senki nem veszi ott komolyan és vizsgák sem nagyon léteznek. Egy percet sem tanultam, mindent loptam, csaltam, hazudtam.

Hülye felindulásból, mivel dolgozni rühelltem mindenhol, úgy döntöttem szerencsét próbálok külföldön, meg poénból jelentkeztem informatikus mesterképzésre egy presztizses egyetemen Skandináviában. Felvettek csodákkal határos módon. Na most evidens, hogy ki lesz téve a szűröm első félév után, hisz annyi sem megy programozásbó, hogy Hello World.

A nagy nehezen összekapart pénzem el is költöttem kinti lakhatásra és kiköltözésre, alig maradt valamim, hogy még 1-2 hónapot kibírjak. Fel fogok venni diákhitelt, amivel lehetőleg kibírom még egy pár hónapot rá, de Januárban ki leszek rakva a diákszállóról. Dolgozni nem akarok semmit, tehát Őőőő... ja. Itt megállt nálam a tudomány. Fogalmam nincs mi lesz Januártól, de haza már nem akarok jönni. És hát itt nálam megakadt a lemez, nem tudom mi lesz az első félév után. Bármi vészterv, amiben nincs munka, tanulás, stb?