Létezik, hogy "A"-t olyan szinten megbántja "B", hogy a "A" soha többet nem lesz ugyanolyan, mint azelőtt és soha nem tud túllépni a történéseken de úgy, hogy még pszichológus sem tud segíteni rajta?

"B" nagyon is jogosan akadt ki. Vérmérséklete nem bírta, nekiesik az "A"-nak, nagyon durva, bántó szavakkal illeti. Bántó szavak alatt nem az utca nyelvezetet értem, hanem olyan szóhasználatot, ahol teljesen földre tiporja a másik önbecsülését, mélyen kielemezve több éven keresztül tapasztaltak alatt, hogy milyen is "A" valójában.

A megbántott "A" nem támad vissza, mert nagyon erősen, mélyen elgondolkozik magán és végül is jogosnak érzi. Önsajnálatba, már-már depresszióba merül és már soha többet nem lesz ugyanolyan, mint volt. Bocsánatot kér, de "B" nem fogadja el, és soha többet sem látni, sem hallani nem akar róla. Végül "A" is megelégeli és otthagyja "B"-t.

Viszont "A" soha többet nem lesz ugyanolyan, mint volt. Mélyen legbelül teljesen megtört. Újragondolta az életét és következtetéseket levonta. De mindhiába. Folyamatosan az kíséri, hogy mennyire gázolt "B" a lelkébe és mennyire igaza van, eszébe jut. Minden idők valaha élt legjobb pszichológusa sem tudna segíteni rajta, olyan mély benyomást hagyott maga után "B" és a "B"-vel való veszekedés.

Létezik ilyen forgatókönyv a való életben vagy az idő minden megold szerintetek?