Fiatalok, hogy birkóztok meg a lakhatás okozta stresszel?

30 éves vagyok, és nagyon komoly szorongást vált ki belőlem a lakhatás kérdése.

A párommal élek, ő is és én is abban nőttünk fel, hogy teljesen "alap" dolog a kertes ház élhető helyen (felmenőinknek, nálunk idősebb rokonainknak mind volt már a születésünkkor kertes háza - pedig mindenkinek alacsonyabb a végzettsége mint nekünk), de egyre inkább úgy tűnik hogy nekünk ez elérhetetlen, pedig mindketten tanultunk és dolgozunk.

Most pillanatnyilag egy rokon telkén lakunk, az egyik melléképületet pofoztuk ki hogy lakható legyen, így tudunk spórolni. De az említett rokon már idős, az örökösei pedig nem fogják hagyni hogy itt lakjunk tovább, szóval ez csak ideiglenes megoldás.

Vásárolni nem tudunk, annyira drága minden. Albérlet kevés van a környéken, és az is olyan drága hogy nem igazán maradna pénzünk a megélhetés + lakbér mellett. (Szóval akkor a saját örökre ki lenne zárva, emellett bajban lennénk ha bármire kellene nagyobb összeg. Meg én nem is tudnék otthonként tekinteni egy albérletre amiből bármikor kirakhatnak..)

Fogalmam sincs, hogy mi lesz velünk ha nem maradhatunk a mostani lakhelyünkön. Ha elkezdek ezen gondolkozni akkor megoldást nem találok, viszont borzasztóan stresszel, elég gyakori hogy nem tudok elaludni mert ezen kattogok, egyre inkább úgy érzem hogy felemészt az egész probléma. Akkor próbálok nem gondolni rá, de attól meg idővel bűntudatom lesz, hiszen magától nem fog megoldódni a kérdés...

Tudom hogy sokan vannak hasonló helyzetben... Hogy tudjátok feldolgozni? Mit csináltok, hogy ne okozzon durva szorongást ez az ügy? Mennyire jó ötlet "szőnyeg alá söpörni" a problémát?