Kinek milyen történetei vannak olyan albérletről, ahol kellemetlen csalódások érték?

A szomszéd hibbant volt.

Egy idős néni nevelte a kicsit szellemi fogyatékos fiát, aki nem mellesleg teljes önkontroll nélkül élt. Kukkoló, néha agresszív volt. Zárni kellett az ajtót kulccsal, mert simán bejött.

Egy éve laktam ott, mikor kiderult a néni nővére is ott élt. Beteg volt, ágyhoz kötött.

A gyógyszereket össze-vissza adta neki.

Négy albérletem volt, ebből egy volt korrekt és rendezett minden tekintetben.

Kettő ígéretei ellenére eladta a lakást a fejünk fölül,alig volt idő kiköltözni,mert már az új tulajjal jött elmondani.

Az egyikben pedig a tulaj volt veje,aki részeges volt,többször visszajárt,verte az ajtót,ordítozott, mert azt hitte még a volt felesége lakik ott. Még a tulaj volt megsértve, mert kiköltöztem ezért.

Tyű...

- Nem költözhettünk be a megadott napon, mert ki akart a tulaj takarítani az előző lakó után, csak másnap. Másnap még a konyhában a kuka is tele volt, nem hogy ki lett volna takarítva :D

- Nem mondta, hogy az előző bérlő alvilági figura, és éjszaka, de főleg hajnalban kétnaponta becsenget majd valaki, aki őt keresi.

Én albérlő sztorikat tudok.

Volt egy egyébként kifejezetten jól kereső, igényesnek tűnő húszas éveiben járó nő. Egy évig bérelt. Miután kiköltözött, a tulaj megtalálta a használt tamponjait az ágy alatt.

Nagynéném a kis házát adta ki.

Utalással fizettek, mindig időben. Egyszer késtek több hetet, a nagynéném odament.(nagyon messze lakott)

Kivágták még télen az összes

gyümölcsfát, azzal fűtöttek.

Az utcánkban az egyik bérlő annyira teledohányozta a házat 2 ev alatt, hogy sárga volt még a függöny és a plafon is, hamutál mindenhol, a csikkek kupacban mellette.

Egyszer nekünk is eladták a fejünk fölül a lakást. A tulaj (30 körüli csaj) korábban meg sem említette, hogy el akarja adni, hétfőn bejelentette, hogy csütörtökön kéri a kulcsokat. Teljesen problémamentes bérlők voltunk, soha semmi gond nem volt velünk. Egyik napról a másikra gondolt egyet, úgy döntött, hogy eladja a lakását és jóformán szó szerint kirakott belőle csütörtökre. 3 napunk volt új albérletet keresni, találni, csomagolni, dobozolni, költöztetőt keresni, költözni, új helyen berendezkedni stb. és persze mindezt munkába járás mellett. Életem legdurvább költözése volt. Szerencsére minden jól alakult, hatalmas nagy szerencsénk volt, belefértünk a 3 napba, de akkor azon a héten szinte semmit nem aludtunk, de szó szerint semmit. Egész éjjel pakoltunk.

Szerintem azóta is csuklik a nő, ha eszünkbe jut és épp' rá gondolunk...

Egy régi nagypolgári házban laktunk albérletben - a felső szinteken egy-egy emelet volt egy lakás, az alagsorban két félszuterén kislakás lett kialakítva. Az egyik az egyik ottlakóé volt (szintén albérletbe kiadva), a másikban laktunk mi.

Mivel mindössze 4 lakás volt, nem volt közösképviselő pl, viszont az említett faszi úgy gondolta, neki mindenhez is joga van, mert ő a többségi tulajdonos.

Ráadásul utólag kiderült, hogy meg akarta venni a lakásunkat is, hogy egybenyissa a másik bérleménnyel, csak nem adta el neki a tulajunk, úgyhogy eleve tüske voltunk a szemében.

Volt a kertnek felosztva egy hozzánk tartozó része. Megkérdezte, hogy fiatalok vagyunk, úgyis dolgozunk, foglalkozhatnának-e vele ők, mert a felesége szeret pepecselni a palántáival. Megbeszéltük a tulajunkkal, beleegyeztünk.

Eredmény: minden hétvégén az ablakunkban kukkoltak a függöny résein, megkaptuk, hogy mi csak fetrengünk, bezzeg ők, helyettünk dolgoznak a kerttel, pedig a mi dolgunk lenne.

Volt olyan, hogy felhívta a tulajunkat, hogy én fel akarom gyújtani a házat, mert odaégettem az olajat, és az égő(!) olajjal együtt kidobtam a serpenyőt a kukába, füstöl az egész ház stb, most rögtön azonnal tegyen ki minket.

Mi éppen 300 km-re voltunk rokonoknál.

Az ő bérlői voltak.

Aztán volt mindenféle: nem köszönök elég hangosan, ilyen bunkó lakók nem kellenek a házba. Miért csak hétkor húzza ki a párom a kukát, miért nem hatkor (akkor ért haza éjszakásból). Miért akkor lapátol havat, amikor. Miért teregetek nyáron az udvaron (meg volt beszélve, hátul, a betonon lehet, ahol nem látszik az utcafrotnról. Egyébként nem volt ott soha semmi, kocsibeállónak volt kb. kialakítva, de egyik lakónak se volt kocsija... De volt olyan, hogy leszedtem a tisztaruhát, bementem, kiszedtem az éppen lejárt mosást lavórba, mire kimentem, már össze volt csukva és eltüntetve a szárítónk, hogy mit képzelek magamról, hogy üresen otthagyom, ő így nem adja vissza.)

Tudnék még mesélni. A vége az lett, hogy szinte naponta hívogatta a tulajt valami hasonló sérelmével. Az pedig nem akart beleállni, mert jajj nem jó a szomszéddal rosszban lenni, úgyhogy inkább kirakott minket (úgy, hogy előtte három héttel hosszabbítottunk újabb egy évet...).