Mit tehetek? Ti mit tennétek? A szomszéd nem hagyja aludni a gyermekemet.
Kedves Emberek,
Az alattunk lakó szomszéd azzal terrorizálja a családomat, hogy amikor altatjuk a két kisgyermekünket - a kettő illetve a három évest - dübörögtetik a zenét. Napközben is sokszor ránk kapcsolják magas hangerővel, dübörögnek a falak. Mindezt azért, mert ők úgy hallják, hogy mi hangosak vagyunk, hangosan járkálunk. A gyerekeket nem engedjük szaladni, de ez nem elég. Ez egy idős házaspár - a férfi a szemembe mondta, hogy nem fogja aludni hagyni a gyermekeket. Már költözünk, kizárólag emiatt, a gyerekek másik óvodába mennek, másik városban: két öregember miatt. Ez egy társasházi lakás, ők alattunk laknak. Elhiszem, hogy lehet minket hallani de szerintem ez mégiscsak túlzás. Nagyon el vagyok keseredve: a halálukat kívánom amiért elüldöznek minket, mégsem tehetek semmit, ők könnyebben ártanak az én két gyermekemnek mint én nekik ...
Na ja, mert a te gyerekeid nyilván NEM rohangálnak meg visítanak naphosszat.
Bocs, de ezt nem magyarázod be. Csak ugye ők a szemetek fényei, há nekik szabad mindent, az alattatok lakó meg pusztuljon, csak mert már rhadtul elege van belőletek.
Felettem is éltek gyerekesek, szerinted mennyire volt kellemes reggel 6-től estig az idióta kölykük dübögését hallgatni - vagy a random ordítást.
Persze, amikor felmentem szólni, akkor jaj, hát ők csendben vannak.
Na ja. Onnantól kezdve engem sem érdekelt a tolerancia, ha nem tud aludni a gyerek, nem tud. Én sem tudok érdemben pihenni hétvégén sem.
Mik ezek a szavak: "kölykészek", "ellészek"?
Szerintem kifejeztem az együttérzésemet a szomszédok iránt az irományomban, és soha nem állítottam, hogy kellemes lehet alattunk élni.
Pusztán azt találtam félelmetesnek, hogy valaki képes egy kisgyermeken bosszút állni... egyáltalán azt, hogy ilyen létezik: nem feltétlen az én gyerekemről van itt szó.
Valóban tárgytalan, hiszen költözünk: de a véleményetekre kíváncsi voltam.
Akkor ezek szerint gyermekeken bosszút állni teljesen oké.
Mostmár egyébként értem a szomszédokat is, így, hogy láttam az itteni hozzáállást.
Ti is voltatok gyerekek szerintem ... jól kellett volna veletek is jól bánni: attól, hogy ez nem így történt, lehetne vigyázni arra, aki éppen most kisgyermek.
Egyébként, csak azért mert ez sokakban felmerült: akkor indítottak zenét tipikusan amikor a kétéves lassan 0.1 méter/perc sebességgel tolta, előre, egyenes vonalban, a kisvonatot a parkettán (játszott).
Akkor indítottak zenét amikor a pici táncolt a Gryllus Vilmos dalaira (amit a mobiltelefon hangszóróján keresztül hallgatott).
Például. .. és nyilván volt, hogy meg-meg szaladtak. Járni is most tanult meg nemrég: odaverik ilyenkor még a sarkukat, nem tudnak máshogy mozogni - azt később tanulják meg.
Megjegyzés: Mind a kettőnknek doktori végzettsége van: szorult belénk némi kultúra, normálisan viselkedünk - például "kölykészünk" és "ellészünk".
Sokat tanultam tőletek! Más is fog:
Lesz fókuszcsoport az egyik szociológiai kutatócégnél (keressetek rá a neten): menjetek sajtotkóstolni (ingyen van) - a haverom majd jegyzetel, hogy éppen melyik arcizmotok rándul meg amikor ráharaptok a Cheddar-ra.
Fu 😄 ittnagyon eros frusztraciot erzek. Jo koltozest.
Meg egy gondolat. Miutan a gyereketek megszul, mar o lesz az ellesz, vagy eppen kolykesz, es te leszel az eller.
Szerintem meg bekaphatja minkét fél. Aki kussba akar lenni, az éljen falun, aki városban akar élni, az meg szokjon hozzá, hogy meg fogja hallani a másik embert.
Ha én éjszakás vagyok és reggel nyolckor aludnék, akkor szerencsétlen délelőttös szomszéd ne készülődhessen munkába vagy mi a tök? Tanuljun meg aludni ha fáradt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!