Több értelme van mamahotelban élni és saját lakásra gyűjteni, mint egy albérletben lakni lakbért fizetve?

Én is azt mondom, hogy személyfüggő. Ha nagyon jó a kapcsolatod otthon a szüleiddel és nem mentek egymás agyára, illetve munkahelyed is van ott, akkor minek költöznél el.

Én ha az otthonomhoz közel helyezkedtem volna el, valószínű akkor sem laknék otthon. Nálunk a szüleim azért érzékeltetik, hogy az az ő házuk, az van, amit ők akarnak. Maximum javaslatot tehettünk mindig a tesóimmal, de ennyi. Egy-két példa: A szembeszomszéd pár éve egyik éjjel olyan hangosan bulizott, hogy nem lehetett tőle aludni. Szólni akartam nekik vagy ki akartam hívni a rendőrséget, erre apám közölte, hogy ez az ő háza, majd ha a sajátomban lakom, akkor intézkedhetek. Az öcsém idén ment albérletbe kocsival 10 percre. Neki apróságokból lett elege: a barátnőjét áthívta és nem tudtak kettesben megvacsorázni, mert anyám is mindig odaült hozzájuk és ilyen-olyan sztorikkal fárasztotta őket, aztán meg azon volt kiakadva, mikor már inkább fent ettek a szobában vagy elmentek étterembe. Vagy mikor még otthon laktam, a párommal sütöttünk meggyes pitét, ott hagytuk a konyhában, hogy hűljön, de mire visszaértünk már csak hűlt helye volt.

Szóval ha nálatok nincsenek ilyen problémák, akkor nyugodtan maradj otthon. Én jobban szeretem az albérletet, pedig csak egy lakás, otthon meg kétszintes a ház és hatalmas kert van, de itt bizonyos keretek között szabad vagyok. Senki nem kérdezi mikor hova megyek, akkor takarítok, amikor akarok és ha kitakarítok rajtam áll meddig marad rend. Akkor főzök, amikor akarok, ha magányra vágyom az is megvan.

Persze ettől függetlenül gyakran látogatom a szüleimet, szívesen beszélgetek velük és megyek hozzájuk, de nem szívesen költöznék haza.