Miért szeretsz egyedül élni?

Én imádok egyedül lakni, mert mindig megtalálom a borsszórót, nem rakja el senki, meg ha társaságra vágyom, ott a fal, az mindig egyet ért velem, nincsenek viták stb., ja és a legfontosabb, nem kell osztozkodni, ha veszek egy csomag rágót, nem szeretném, ha egy szem is hiányozna belőle. Egyszóval Hawaii, dizsi, napfény van. Egyébként orrba-szájba kapom érte a nögatív kritikát, de lepereg rólam, mint viaszos asztalterítőről a pörköltszósz.

24L

Senki nem szól bele, mikor, mennyit és hogyan csinálom ezeket: takarítás, mosás, evés, ivás, alvás. Sosem kell várakozni ezekre: WC, fürdőszoba, mikró, illetve engem se sürget senki. Senki nem ébreszt fel azzal, hogy zajong. Senki nem nyit rám, amikor nem kéne.

Én konkrétan emiatt nem kapok negatív kritikát, csak a párkapcsolat hiánya miatt. Persze ha lenne egy nőm, akkor meg az lenne a bajuk... :)

29/N

Ne is kelljen osztozkodni, meg alkalmazkodni a másikhoz.. akkor talán tanulnátok is valamit.

Ez nem szeretet kérdése. Jelenlegi élethelyzetem ilyen. Cserélnék sok mindenkivel, de nem tehetem. Majd 5 év múlva máshogy lesznek a dolgok.

Habár most nem egyedül élek, de volt egy ilyen időszak az életemben még 19 évesen. Akkor fél évig egyedül laktam, mert anyukám kiment apukámhoz külföldre fél évig, de utána mindketten hazajöttek. Amik miatt szerettem egyedül lakni: Az egész házban azt lehetett csinálni, amit akartam. (persze a józan ész határain belül) Ha hangosan akartam zenét hallgatni, nem szólt rám senki, ha este 10-kor porszívóztam, nem zavart senkit. Mindig csend volt, jobban tudtam mindenre koncentrálni (tanulásra, hobbikra). Nekem kellett vezetni a háztartást, főzést, mosást, takarítást, csekkbefizetést. Úgy vezettem a háztartást, ahogy akartam, nem kellett másokhoz alkalmazkodni. Kifejezetten élveztem azt az időszakot, még ma is sokszor visszasírom. Szóval nekem ez a mennyország lenne, csak sajnos még nem tudok különköltözni.

22/f