Egyedül vagy többesben szeretsz jobban túrázni?

Sokszor megyek egyedül is, megvan a varázsa. Nem vagyok kötve senkihez, megyek amerre akarok, alapvetően a közlekedéshez igazítom magam és igyekszem nem éjszakába belenyúlni.

Teljesítmény túrákon általában jobban érzem magam 1-2 fő társaságban. Mások is, így idegenekből össze verődik 2-3 fős csoport, vagy akár nagyobb is. Rövid túrákon meg néha kifejezetten hülyén érzem magam, hogy mindenki párjával, barátaival, családdal megy én meg tök egyedül.

De ha egyedül megyek, teljesítmény túrán akkor is megvan a biztonságérzet, hogy jönnek mögöttem, vannak ellenőrzőpontok és bármi van van segítség.

Összességében én úgy vagyok, hogy ha kigondolom és mehetnékem van, akkor megyek. Ha jönnek velem az jó, ha nem akkor megyek egyedül.

Amúgy engem időnként kifejezetten feltölt, megnyugtat az egyedüllét.

Egész munkám arról szól, hogy emberek között vagyok, 2-3 munkatárs mindig van körülöttem, belvárosban is dolgozom, utcán is sokan vannak, este még család is felhív. Albérletben is lakótárssal lakom és nincs egyetlen csendes perc, mert még a szomszéd is állat módjára viselkedik.

Ilyen formában a túrázás nagyon kikapcsol. Hasonlóan hat rám az autópályán vezetés is, ahol van 2-2,5 óra én-időm.

Néha azon gondolkozom, jó lenne egy több napos-hetes túra is, sátorban lakva, vagy csak vadkempingezés egy kis pihenéssel, olvasással, kirándulással.