A magyarok miért ugranak azonnal arra, ha valaki nem dolgozik?

"Előbb fognak háborúk zajlani vízért, minthogy olyan utópisztikus mesevilágok létesüljenek, ahol a puszta létezésért majd ingyenes orvosi ellátás, ingyen étel, netán munkához nem kötött alapjövedelem lesz a norma...és majd mindez ~7-10 milliárd embernek, nem?"

A számból is kivehetted volna. Az árnyalatnyi különbség közöttünk, hogy én nem vagyok azok között akik szerint ez van és ezt kell szeretni, kritika, megfeddés, helytelenítés nélkül.

"Akit nem éri meg ellátni a társadalombiztosító szerint, azt nem látják el megfelelően..."

Látod? Ehhez és amit ehhez írtál az említett kislányról, én csak annyit tudok mondani, hogy az ilyen sajnos alapvetés ellen, igazad kétségkívül, az abszurd módon ma természetes, de ez ellen vagy tiltakozás, vagy elfogadás ergo barbárság. Tiltakozás vagy barbárság, ennyi a kérdés.

Nem szerénytelenkedni akarok, nem vagyok gazdag, de viszonylag azért jól keresek, egyelőre, ha sokkal nagyobb lehetődégeim lennének akkor sokkal többet tennék másokért. Így csak két dolgot tudok igazán tenni (időnként ennél többet is de az élet hosszú): még nem találkoztam azzal az emberrel aki aprót kért tőlem az utcán és nem adtam neki, másrészt legalább ahogy tehetem, például azzal amit itt prédikáltam protestálok. Ezt tartom helyesnek, de persze ehhez kell néhány milligramm.

"Én láttam már elég élősködőt, akik sokmindenre alkalmatlanok, semmit nem tesznek a helyzetük javulásáért, pedig megtehetnék, úgyhogy ilyesmi nekem eszem ágában sincs."

Ez az amit én veled, és kétségtelenül a többséggel ellentétben, tudom, hogy amit én mondok a mai értékrend szerint nevetséges de mindegy, nézeteim szerint nem folyton a közelismerést kell szolgálni, - szóval, ezt én még azoknak a körében sem mondom senkire akiknek van még jártányi ereje. A legtöbb embernek már nincs.

Öhm, egyszerűen arról van szó, hogy én belefáradtam abba, hogy a köktségekre, anyagi érdekekre hivatkozva azt állítjuk, hogy csak önérdek létezik, aki pedig alkalmatlan, lusta, tehetetlen, az élősdi, az jobb ha minél előbb meghal, nincs tovább gond vele. Meg abba is, hogy a nehogy túlköltekezzünk aggodalom legyen a mérvadó ott ahol eleve túlköltekezünk. Jó, persze ez a különbség köztünk, ha azt veszem, hogy én speciel már egy ideje nem hiszek abban, hogy lehet valamiképpen jó egy költségek által irányított, pénzorientált világ - ahol még most is arról beszélgetünk, hogy az együttérzés, a nagyvonalúság, az emberség az köznevetség-e, és nem kell valakinek bűnözőnek, vagy riasztó külsejű utcán élőnek, vagy bármilyen jellemtelen embernek lennie, elég ha annyit követ el, hogy nem vállal munkát vagy nem jutott rá munka, és máris mehet a levesbe.

"Az élet nagy kérdéseinek feltevése szart sem ér. A megválaszolásuk az, ami tehetséget igényel, és előrébb viszi az emberiséget."

Erről beszéltem amikor azt mondtam, hogy a magyarok nem hisznek az értelemben. Se a szabadságban. Azt tegyék amit kell, ne azt amit akarnak, ugye.

Szóval, messzire el lehet jutni onnét, hogy aki nem dolgozik az rossz ember-e vagy sem.

Ide kívánkozik kedvenc idézetem, ugyanis nagy Dosztojevszkij függő vagyok, de hogy Raszkolnyikov szavait ismételjem arra amit mondasz:

„Gondolja csak végig, következetesen, amit az előbb itt prédikált, és kiderül, hogy szabad embert ölni”

Ugyanazért ugranak arra is, hogy nem döglesz meg a hitelterhek alatt.

Én már eltitkolom hogy örökségből van házam, mert az emberek gyűlölik, ha a másik nem szenved. Nem magyarozok, mert ez minden népnél megvan.

Soha nem lehet mondani semmi pozitívat másoknak, mert összeszorul a gyomruk az irigységtől. Ha kellőképpen szenvedsz és szar neked, elfogadnak.

Innentől az ember mást mutat a barátainak, mást a családjának, mást idegeneknek.

Nem olvastam vissza válaszokat.De ha én teszem azt nem ártok senkinek nem okoskodom normálisan viselkedek mindenkivel.De ha felmerül az hogy ki-mit dolgozok vagy mit csinálok stb és kiderül hogy a szüleim tartanak el nagy részben és otthon lakom akkor kapom az okoskodást a lenézést stb...

Ezért ha nem olyan ember (értsd randi vagy ilyesmi) állandóan hazudni kényszerülök ezzel kapcsolatban.

Ha egy nő otthon van, nem este 6-ra érnek haza mindannyian, mindig tiszta a lakás, mindig saját főztű, egészséges ételt esznek, ha van kert, van kis konyhakert is, a gyerek időben haza van hozva az oviból, minőségileg játszik vele az anyuka délután, este van ideje egymásnak a 2 félre, az miért baj? Miért megvetendő?

A legtöbben hazaérnek 6-ra, reggel 6-kor kelni kell, tehát este 10-kor már húzniuk kellene a lóbőrt, 4 órájuk van házimunkára, vacsorázni, gyerekkel foglalkozni, egymással foglalkozni és még sportolni is kellene. Rohanós, futós, időbeosztós, túl gyors élet. Persze a legtöbbeknek ez a "normális".

Egyébként divat a munka imádata, misztifikálása is.

Én nyernék pár milliárdot, onnantól kezdve munka csak a megvett lakások felújítása, sorsuk nyomonkövetése lenne, azt is sokallnám.

Kiköltöznék a természetbe, részleges önellátó lennék, a maradékot a pénzből tudnám finanszírozni.

A maradék időmben blogolás a növényekről, sütikről, kajákról, könyv megírása, fotózás, rajzolás.

Ennyi.

Kiráz a hideg, amikor egyesek mondják, hogy 4 órában visszamennének dolgozni. Soha.