A magyarok miért ugranak azonnal arra, ha valaki nem dolgozik?

#28 "szülei tartják el, vegyük a "legrosszabb eshetőséget", nem esik most jól neki a munka és pihenőt tart mert megengedheti"

Ez volt a kérdésben. Nem agydaganat, nem önfenntartó gazdaság, nem tanulás, nem feketézés amiről szó volt. Munkaképes fiatalember léhűtése, élősködése. A szülei tartják el, mellette semmi produktívat nem csinál.

Azzal kapcsolatban, hogy kinek mi köze van ehhez, reflektálnék a #19-es válaszomra, hogy a kutyát nem érdekli különösebben mit művelsz, aktívan nyomozni sem fognak utánad, ahogy gyűlölni sem fog senki. Csak szimplán leszar. Nem leszel olyasvalaki, akire fel lehet nézni, nem keresi senki a társaságodat, de ha még így is lenne, a semmiből nem tudsz programokra menni, úgyhogy így is, úgy is perifériára kerülsz. Én legalábbis biztos nem tartanám a kapcsolatot ilyen mentalitású emberrel, még a végén tőlem is tarhálni próbálna. Ennyi.

"Munka kinek kell? Senkinek. Megélhetés kinek kell? Mindenkinek"

Az kimaradt ebből az egyenletből, hogy ahhoz, hogy megéljél, minimum enned és innod kell. Azt ha nem te, hát valakinek meg kell termelnie, és eljuttatnia hozzád. Ezek munkák. Te ideális esetben dolgozol valamit más szegmensben, amiért pénzt kapsz, így nem te termeled meg az ételed, hanem a piacgazdaság vívmányait használva megvásárolod ami kell.

Ha nem termeled meg, de a pénzt sem keresed meg rá, akkor mit akarsz?

A kórház agydaganattal pedig az alapján lát el, hogy valaki fizeti a társadalombiztosításodat. Vagy a munkáltató, vagy te, vagy anyádék. Semmi sincs ingyen, mindenki megdolgozik mindenért, még a te léhűtésedért is.

Jó. Mesebeszéd. De mindegy, azt viszont nem értem, hogy az életkoromra vagy a munkaviszonyomra miből következtetsz. Azonkívül a piacgazdaság egyik vívmánya az is, hogy egyáltalán erről beszélgetünk, de ez zárójel.

Ezenkívül nem szükséges engem kioktatni gazdasági kérdésekről, én is jártam egyetemre, plusz ezek az érvek már ezelőtt 25 évvel is elcsépeltek voltak. Van ennél korszerűbb duma is, de mindegy. Úgyhogy mindenképp a könyökömön jön ki.

Felteszem újra a kérdést, bár nincs sok értelme, az, hogy ki élhessen meg, például ehessen, ihasson, lakhasson, orvosi ellátásban részesüljön az miért kell, hogy attól függjön, hogy az illető mit nem csinál és mit csinál? Ez a kérdés nincs más. Ugyanis, ha megint jönne, hogy ezt az élelmiszert valakinek meg is kell termelni, stb, a termeléshez hozzátartozik még valami: a fogyasztás. Te magad mondtad. Ha nincs fogyasztó, vagy szűk réteg fogyaszt, az pont olyan értelmetlen mint ez a beszélgetés.

Az agydaganat példával pontosan a társadalombiztosításra célozgattam. Akinek nincs, mert nem dolgozik, jobban mondva nincs bejelentett munkahelye (ugyanis nem azonos fogalmak) azt egye meg a rák? Itt nincs más kérdés.

"Felteszem újra a kérdést, bár nincs sok értelme, az, hogy ki élhessen meg, például ehessen, ihasson, lakhasson, orvosi ellátásban részesüljön az miért kell, hogy attól függjön, hogy az illető mit nem csinál és mit csinál?"

Nem újra teszed fel a kérdést, hanem mindig mást teszel fel. Az, hogy te orvosi ellátásban részesülj, fedél legyen a fejed felett, és ne éhezzél, attól függ, ki hajlandó ezt megfizetni. Te magad? Szülők? Esetleg az állam? És itt jön a képbe a társadalom, és az adófizető polgárok. Teszem azt én, mint adófizető polgár nem lennék hajlandó léhűtőket finanszírozni, és nem érdekelne, ha emiatt az utcára kerül az illető. Ha ez a többségi társadalmi konszenzus, akkor ez van. Ha azt mondja a többség, hogy senkit nem hagyunk az árokparton, akkor húzom a számat, hogy az adómat erre herdálják. Most nem kell itt a "mesebeszéd" (ahogy előhúzod ezt mindig farzsebből), hogy de a cégek mit adóznak, de a nyugdíjasok, tanulók is szavaznak, satöbbi satöbbi. A nyugdíjasok már teremtettek értéket, azért van nyugdíjuk, a tanulók pedig potenciális értékteremtők.

"Az agydaganat példával pontosan a társadalombiztosításra célozgattam. Akinek nincs, mert nem dolgozik, jobban mondva nincs bejelentett munkahelye (ugyanis nem azonos fogalmak) azt egye meg a rák? Itt nincs más kérdés."

Az úgy megvan, hogy a TB-t bárki átvállalhatja? Havi 7500, NAV-nak lehet fizetni. Akinek nincs bejelentett munkahelye, azt nem eszi meg a rák, hanem a fenti összeget szépen utalja magának.

Itt azért már kibukik, hogy az az egyetem vagy filozófia, vagy gender-szak lehetett, mert nagyon elvont, hogyismondod... "mesebeszéd" gondolatmeneteket adsz elő.

Tök igazad van, én is unom, hogy ezt kell mondanom, de ha egyszer csak őszinte tudok lenni. Pedig most újra elmondom: Oké, mesebeszéd.

De miért mondom? Se nem arra válaszolsz amit kérdezek se nem kell kioktatni arról, hogy hogyan épül fel a gazdaság és a társadalom. Meg, hogy mi a TB hogy lehet fizetni. Azt kérdeztem az, hogy hogyan kell élnie, az miért függjön attól, hogy az illető mit csinál? Nem azt, hogy ki fizeti, ki nem fizeti. De ha így megfelel, azt kérdezem, a megélhetés miért kell, hogy piaci termék legyen? Nem tudom másképp fogalmazni, előadtam kb öt variánsban. Nem azt kérdeztem ki hajlandó megfizetni, az tök egyértelmű. Senki. Eleve azzal van a probléma, hogy ezek olyasmik amiket meg kell fizetni.

Direkt nem azt kérdezem, hogy miért ne legyünk nagyvonalúak például, felesleges megkérdezni. Kiütközik közöttünk az a négy-ötszáz év... Bár elismerem nem vagyok a szavak embere sem.

Azt kérdezem, aki nem tud TB-t fizetni (most célzottan azokra gondolok akikre nem jut munka, vagy nem tud vállalni, nem a megtakarításon, nem valami csodás bizniszen ülőre.) azt ne lássák el? Nem TB fizetőkre, ezt se tudom másképp mondani.

Egyébiránt közgazdaságot tanultam, a filozófia nem az egyetemről jön elsősorban. Az ember olvas, művelődik és ha nem esik nehezére gondolkodik. Felteszi az élet nagy kérdéseit, ami nem az, hogy mit hogyan fizessünk ki. Jól van ez így, vagy sem.

Előbb fognak háborúk zajlani vízért, minthogy olyan utópisztikus mesevilágok létesüljenek, ahol a puszta létezésért majd ingyenes orvosi ellátás, ingyen étel, netán munkához nem kötött alapjövedelem lesz a norma...és majd mindez ~7-10 milliárd embernek, nem?

Ez van, ezt kell szeretni.

Akit nem éri meg ellátni a társadalombiztosító szerint, azt nem látják el megfelelően, ez most is így megy. Volt hír egy ritka betegségtől szenvedő kislányról nemrég. Horribilis árú a gyógyszer, ami talán használ, azt is csak egy ideig, de az esélyek és a ráfordított erőforrások nem aránylanak olyan mértékben, hogy megérje finanszírozni a kezelés költségét. Szomorú, de ez van. Pedig kisgyerekeknek van TB-je...

Ha a nagyvonalúság szóba jött, mutass példát, dolgozz éjt nap alá téve más emberekért teljesen ingyen, semmilyen ellenszolgáltatást nem várva. Szíved joga, azt csinálsz amit akarsz. Én láttam már elég élősködőt, akik sokmindenre alkalmatlanok, semmit nem tesznek a helyzetük javulásáért, pedig megtehetnék, úgyhogy ilyesmi nekem eszem ágában sincs. Megint felhívom a figyelmem, hogy maga a kérdés milyen élethelyzetet hozott példának, és ehhez képest milyen mederbe terelődött a téma a TB-vel meg agydaganatosokkal és hasonlóakkal.

Az élet nagy kérdéseinek feltevése szart sem ér. A megválaszolásuk az, ami tehetséget igényel, és előrébb viszi az emberiséget.

"Kiütközik közöttünk az a négy-ötszáz év..." Nem években kell mérni, hanem milligrammban. Kb ennyivel fogyaszthatsz több tudatmódosítót heti szinten az én nullámhoz képest, innen jöhetnek ezek a hippi flashelések.