Hogyan hozhatnám rendbe az érzelmi működésemet?

Kontrolláló, bűntudatkeltéssel operáló szülő, depressziós apa, impulzív anya, a nevelésbe beleokoskodó rokonok.

Gagyi falusi iskolákban szinötös nebuló, akit erre a fals szinvonalra alapozva benyomtak top egyetemre, ahol csoda volt a 2-es is, erre rögtön jött a pörgőrugás.

Az egész életem érzelmeim elnyomásáról szólt, mert nem tanultam meg hogyan kell az emberekre reagálni, így inkább MINDEN érzelmi és non verbális kommunikációt kerültem, elnyomtam. Mert elegem volt belőle, hogy folyton megmosolyognak, hogy "furcsa" vagyok.

Barátkozni nem nagyon barátkoztam, barátnő elképzelhetetlen. Persze az intelligenciámra rákapott jó pár nő, de erre még lehet alapozni egy életet.

Több kapcsolatom is lett, nem kevés kaland is, de minden kapcsolatomat megölte az érzelmi sivárság, nem érezte magát szeretve mellettem senki, és a legtöbb nőt én sem szerettem. Akit szerettem, annál szintén ez csak egy kis pislákoló semminek tünt, ezért haltak meg a dolgok.

Minden szép és minden jó, csak így 30 évesen már nem a szomorkodás és a depresszió nyomorít meg, hanem már olyan testi tünetek, amik gondolkodás nélkül is szétverik az életemet. Ideértve az IBS jellegű tüneteket, ami miatt mindentől görcsös idegesség jár át és ez nagyon ciki, már a lakást nem tudom elhagyni, sehova nem tudok kimozdulni.

Bár hozzá kell tegyem, hogy városban sokkal több a kiváltó ok.

Bár engem is az érzelmeim irányítanak, nem tudom mégsem beilleszteni az életembe ezt az emberi alapvető működésemet, és el vagyok vágva MINDEN emberi kapcsolati lehetőségtől.

És ez is csak gerjeszti a belső frusztrációt, ami már teljesen biológiai szintre süllyedt, nem is kell gondolkodjak rajta.

Meditáció? Kondi? Megint mindenféle magányos hobbi,

hogy "majd EGYSZER, ha jól viselkedem és kidolgozom a belem, akkor TALÁN majd én is kelleni fogok a nőknek?"

De addig kuss és irány a gulág?